|
|
|
Fájnak még a percek amiket most is átélek,
a múltra gondolva, egy másik útra áttérek.
Tudom, sokszor megbotlottam az életben,
és nem hittem másban csak az égiekben.
Előttem a sors útja szakadozik lefele,
a mögöttem lévő híd pedig épülget épp felfele.
Áttérek egy világba ahol ellep a borultság,
sötét rózsa sötét égbolt, házfalaknál koldultság.
Itt kihalt már minden csak a szél szállítja a romokat,
az érzés bennem megkezdi a taszító pofonokat.
Én ettől vagyok rosszul hogy a másik ember éhezik,
és nincs mentség rájuk, az élet elé képezik.
A puccos gyerek mitcsinál, egész nap otthon gépezik,
nem gondolnak arra hogy másoknál ez hogy létezik.
Markolj rá a rózsára, így eszedbe jutok én is,
a karcolás a szívedbe megéget ha mély is.
Refrén: x2
Fájnak még a percek, de hiszek minden szavadban,
járj végig az utamon, előtted mindig szabad van.
Lélegezz nagyokat, főleg kint a szabadban,
te mit látsz magadban, és az én szavamban ?
Fáj, fáj, de mit tegyek most mond nekem,
mit, hogyha sehol se találom meg helyem.
A sötét út elvezet oda hol nincs boldogság,
de ez nekem a legjobb még ha nem is gondolnád.
Ott felfigyelnek rám, és nem hagynak cserbe,
ott meghallgatnak, majd elaludhatok csendbe.
Itt valós a szívverés, mert nem monitorból világít,
nem kábeleken keresztül kell elmondani imáink.
Na meg a hibáink, hogy éppen mit meggyónnál,
felteszed a kérdésed a legmélyebb tó pontján.
Látod, nekem ezért fájnak a percek,
mert félek hogy én leszek aki a tűzben majd serceg.
Ordítanék az ég felé hátha meghall majd valaki,
kiüvöltöm a fájdalmat ami égeti a szavaim.
Megújulást kérek hogy én is jó ember legyek,
ne magamért hanem hogy másokért is tegyek.
Refrén: x2
Fájnak még a percek, de hiszek minden szavadban,
járj végig az utamon, előtted mindig szabad van.
Lélegezz nagyokat, főleg kint a szabadban,
te mit látsz magadban, és az én szavamban ?
Távol a világtól egy új életet kezdtem,
amit csak tudtam mindent megtettem.
Sercegtem a tűzbe de igaz hogy csak belülről,
mert volt egy lány aki, tekintetével elbűvölt.
Szép is volt a csoda de fájdalmasan megtört,
szilánkokra hasadtam játszottam még egy kört.
Kicselezett az élet de felépült a sötét világ,
emlékezetemben a fájdalmat 'DELETE' - kivág.
Gondoltam másra is mert nem élek én egyedül,
nekem játszott mindvégig az elhalkult hegedű.
Fájnak még a percek, de hittem minden szavadban,
végigjártam az utamat, előtted én szaladtam.
Szó nélkül elveszek pengeélen táncolva,
szívem darabjait megtalálod láncolva.
Véget ért a játék én lettem a győztes,
kiestél babám, ez nekem a hőstett.
Refrén:
Fájnak még a percek, de hiszek minden szavadban,
járj végig az utamon, előtted mindig szabad van.
Lélegezz nagyokat, főleg kint a szabadban,
te mit látsz magadban, és az én szavamban ?
