|
|
|
| Előadó: | redOne |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Körbe ölelnek a titkok, végtelenbe nyúló éjszakák
száz ki nem mondott szó folytja belém minden illatát.
Szemem tükrözi a világom esküszöm csak őt imádom,
szökni szeretnék, eltépem minden láncom..
Őszi szél ragad vállon szárítja ki az arcom,
lépésem súlya alatt hangod köszön vissza rám.
Mennék messzire, könnycseppek az út porán
túl korán indultam, de még így sem látom az óceánt.
Ujjaim között fonódó napsugár vakít szemembe,
ó ilyenkor jutsz eszembe.
Életfogytig tartó bánat, de még lesz egy percem,elmondjam
egy perc sem telt el anélkül, hogy ne jártál volna fejemben.
Kezemben a remény rózsájának utolsó szirma,
itt minden tiszta ezer lap egy galló tinta és az életem,
itt minden tiszta ezer lap egy galló tinta és az életem.
Refr.: Látom benned a világom, melyben hideg szelek fújnak
tüzek gyúlnak elvesztett nevek, könnyes szemek, hosszú utak.
Kietlen tájak, rózsa szirmok valóságba tiprott álmok,
Te vagy kit várok szomjazom, de csak üres utak.
Látom benned a világom, melyben hideg szelek fújnak
tüzek gyúlnak elvesztett nevek, könnyes szemek, hosszú utak.
Kietlen tájak, rózsa szirmok valóságba tiprott álmok,
Te vagy az elmém, de már üres a tudat.
Kint rekedtem a hidegben, hibám, hogy mindent megszerettem,
Mely a bánat, sötét mély tengerében rám mosolygott,
évek alatt kioltott lelkem porát viszi magával az ki boldog.
Keserű csókok marta sebet számon,
vele nyugodt volt az álom már a helyem sem találom,
komolyan nem csodálom, hogy évek óta nincs csak pár barátom,
akiben bízom, mert akinek szívem adtam elhagyott,
akivel felnőttem, ellenségem lett és átbaszott.
Érzem a kínt és a csalódást nyitja fel a szemem,
hogy minden oly törékeny, Te pont ettől kellessz nekem.
Pont ettől évül el mitől félni kell, mi röpíthet el innen emléked
minden kincsem már, szívem kulcsa lakatra zár, benne kés forog,
fájdalomtól eláztatott sorok felett térdelve hallom nagyapám a hangod,
hallom a hangod nagyapám. Ments meg !
Refr.: Látom benned a világom, melyben hideg szelek fújnak
tüzek gyúlnak elvesztett nevek, könnyes szemek, hosszú utak.
Kietlen tájak, rózsa szirmok valóságba tiprott álmok,
te vagy kit várok szomjazom, de csak üres utak.
Látom benned a világom, melyben hideg szelek fújnak
tüzek gyúlnak elvesztett nevek, könnyes szemek, hosszú utak.
Kietlen tájak, rózsa szirmok valóságba tiprott álmok,
Te vagy az elmém, de már üres a tudat.
A valóság, mint egy fenevad tépi szét vágyaim,
alkotásaim, a kertbe ásom kinek kellek már látom.
De mindig későn eszméltek, mennyit érnek ajkaim,
hogy elfordulok mindig bánom. De elmém vezeti
a kezem, tapasztalataim hangsémákra fektetem,
esküszöm megteszem ha itt leszel,ha megbecsüllek
mit teszel, miért veszel belsőm sűrű erdelyében el,
az ember okból sosem mérlegel.
Felejts el örökre, én már másik csillag után nézek,
a tó hideg vizébe gázolok sötét éjszakán örök álom szorítja le a szemem,
Te mit látsz bennem, minek élsz velem..
Az elméd elnyomja az érzelem, ezt kérdezem
Neked egy orgazmus, feledted együtt töltött szép éveket és
én mégis ott vagyok, de hány kört fussak még a verseny előtt,
hogy a célnál elismerd, hogy jobb vagyok..
Refr.: Látom benned a világom, melyben hideg szelek fújnak
tüzek gyúlnak elvesztett nevek, könnyes szemek, hosszú utak.
Kietlen tájak, rózsa szirmok valóságba tiprott álmok,
te vagy kit várok szomjazom, de csak üres utak.
Látom benned a világom, melyben hideg szelek fújnak
tüzek gyúlnak elvesztett nevek, könnyes szemek, hosszú utak.
Kietlen tájak, rózsa szirmok valóságba tiprott álmok,
Te vagy az elmém, de már üres a tudat.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
