|
|
|
| Előadó: | Funktasztikus |
|---|---|
| Album: | Táncdalok, sanzonok, melodrámák |
| Megjelenés: | 2011 |
| Hossz: | 3:42 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Funkton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Az élet kényszerített rá, járom a harci táncot
Én joggingban, nem szmokingban láttam meg a napvilágot.
Láttam a szocializmus kimenetelét
A 90-es években keleten a naplementét.
Láttam azt, hogy lesz az alkesz mintaszülő,
Mint az unott bukott diákból a gyűrött nyakú türhő,
Vagy az etalonból heroin, később methadon függő.
Vazze, elpattant a tűzkő
A nihil önkényesen költözik a lakásokba,
Derült égből érkezik a csupasz karácsonyfa,
Csonka családokba hétköznapi penitencia,
Virágzó narkolepszia, hiányzó egzisztencia.
Őrláng mellett vacogok, a vasúti síneken napozok,
A gyroszosnak tartozok, a kínaiban flamózók,
Mély tisztelettel adózok, önfejű szónok
Összeszoritott fogaim között fújom ki a szmogot.
Érzem, velük együtt öregszem, korrodálódom
Végig siklik a szemem az önzetlen korosztályomon.
Bejárati kulccsal vésem a falba a folyosón
Kőből volt a bölcsőm és kőből lesz a koporsóm.
Faggatom a vasbetont, de hallgatnak a házak
Kérdezem mit nevezzek szabadságvágynak
Ha néha napján, megszólalnának
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának X2
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának a házak
Vajon mit mondanának, ha beszélni tudnának X2
Több mint harminc éve koptatom a flasztert,
De még egy nap sem telt úgy hogy ne hoznám a gettoblasztert.
Ahogy az utca én is gyűlölöm a smasszert
És a lepattant japánomban rejtegetem a pajszert.
Minden álmom, hogy az L.T.P. -t megismerjék
A szarságom elviseljék, a Trét istenként tiszteljék
A pénzt nem élem meg, a pénzem él meg engem
Ezért soha nem lesz eladó az, ami itt él bennem!
Hallom a hangját minden kis matinés gyereknek
Ha a játszón hemperegnek vagy épp „Jön a Tré"-t veretnek
Érzem az illatát a régi iskolámnak
És boldogan köszönök előre minden jó tanárnak.
Nagyokat röhögök ha valaki elszalad
Egy piti balhé után sztoriznak az erkélyem alatt
Nekem ez így kerek, álmodni csak itt merek
Finuccsi a Funktasztikussal jön mikor hív a telep
Faggatom a vasbetont, de hallgatnak a házak
Kérdezem mit nevezzek szabadságvágynak
Ha néha napján, megszólalnának
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának X2
Vajon mit mondanának, vajon mit mondanának a házak
Vajon mit mondanának, ha beszélni tudnának X2
“Most már nem érdekel minket, hogy ki mit gondol”
Kevés olyan őszinte, zeneileg egy irányba mutató, mégis egymást kiegészítő barátság van, mint amilyen az ország elsőszámú speed-folk-punk zenekara, a Bohemian Betyars, és a cigányzene talán legismertebb hazai képviselője, a Parno Graszt között virágzott az elmúlt években. Ennek szebb kiteljesedése nem is lehetne, mint a most megjelenő, A falu rossza című újabb közös szerzeményük, amelynek alapjául egy híres népdal szolgál, amin természetesen csavartak egy nagyot, és “betyárosították”. A végeredmény önmagáért beszél.
Bohemian Betyars-dalszövegek itt.
A Bohemian Betyars idén ünnepli fennállásának 15. születésnapját, nem is akárhogyan: egy hetedhét országra szóló mulatsággal készülnek a Budapest Park színpadára, ahol ráadásul az idei évük egyetlen önálló budapesti koncertjét is adják. Sok meglepetés vendéggel is kiegészülnek, de az talán nem meglepő, hogy évek óta állandó tettestársuk, a Parno Graszt is velük tart majd a jeles napon. Persze a srácok nem elégszenek meg “ennyivel”: a hatalmas sikert aratott 2017-es Ha menni akarok és a 2019-ben kiadott Kelen Shavo után most újból közös dallal jelentkeznek. A régmúltra visszanyúló barátságra a Bohemian Betyars egyik frontembere, Palágyi Máté Kakas a következőképp emlékszik:
“Néptáncosként gyerekkorom óta szeretem a Parno Graszt zenéjét, amit azóta is legjobb cigányzenének tartok. Egyszer egy pécsi koncerten zenéltünk egymás után, és az öltözőben elindult az ismerkedés, látszott, hogy jó a kémia a két csapat között. Egyértelmű volt, hogy egy közös számmal kellene meghálni a nászt, ebből született meg a Ha menni akarok. Aztán jöttek az első vendégszereplések egymás koncertjein, majd néhány év után lementünk Pálházára egy hétvégére összerakni egy koncertet, ahol 12-en minden este hajnalig zenéltünk, énekeltük. Azóta számtalan koncertünk volt együtt, amik a nyarak üdítő pillanatai, és úgy érzem, ez a harmadik számunk ismét nagyon fog tetszeni mindkét közönségnek.”
A most megjelenő A falu rossza című szerzemény egy híres népdalra épül, amely arról szól, hogy előadóját kitagadta az egyetlen közösség, ahová eddig tartozott: a falu. Mindenki őt ugatja, ő pedig visszaszól nekik: “nem vagyok én rosszabb másnál”. Ahogy Palágyi meséli:
