|
|
|
| Előadó: | Terko |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Búcsúlevélként szól most a rappem
tényleg te voltál kit őszintén szerettem
hittem neked és könnyeid törölve
néztem ahogy távolodsz a ködbe el tűnve
az utolsó mondat mi elhagyta a szádat
hogy örökké veled és a felhők mögött várlak.
Fényképed az asztalon illatod az ágyban
el sem hiszed hogy én mennyire vágytam
arra hogy azonnal én utánnad keljek
de a szívem azt súgta hogy még ne menjek
Minden nap vártam a szebbet meg a jobbat
bíztam hogy a holnap hátha szebbet hozhat
aztán mindig ugyanaz a képtelen képzet
ez az ami engem tetteimre késztet.
nem tudom elhinni hogy nincs többé te meg én
pedig minden szép volt tényleg az elején
mostmár minden megszünt a fények is kigyultak
a bennünk lévő érzések meg szépen kihunytak
minden este felnézek az égre hogy hátha
eltünik a felhő a mosolyod meg látva
Búcsúzom most tőled igaz szerelem
búcsúzom de én soha nem felejtem
a mosolyod,a csókod,az illatod,a nevedet
kérlek még utóljára hagy fogjam a kezedet
Szívem zűrzavaros talaján csak lépkedek
magamból egy darabot itt-ott kitépkedek
egy emléket,egy képet egy rég őrzött álmot
nem várt történet ami mindent szét vágott
Én már elmegyek,de majd egyszer jön valaki más
akivel minden ugyan olyan szép lesz és csodás
a pillanat és minden egyes óra minden perce
akárcsak velem volt sok éjjelen és este
Nem kellett hát nem a jóisten vigyázzon rád
soha nem felejtem mikor csókoltam a szád!!
Azzal a csókkal nevedet vésted a szívembe
és eljött az idő hogy most felejtsünk már örökre
Búcsúzom most tőled igaz szerelem
búcsúzom de én soha nem felejtem
mosolyod a csókod az illatod a nevedet
kérlek még utóljára hagy fogjam a kezedet
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
