|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Hip hop |
| Címkék: | Keressük! |
A kezedben ott a kulcs, és bezártad magad
Minek ragaszkodsz ahhoz, ami a múltból maradt?
Logikus tippek a föld alá visznek
Falak között bujkálva nincs egység, csak szintek
Folyton csak vonalak, határok, szabályok
Egyének helyett meg háromszínű barátok
Befolyásolt anyátok, apátok, mindenki
Kettéosztottak, de megpróbállak kiszedni
Ebből a káoszból, amihez hidd el, nincs közöd
Sokra nem mész vele, ha a szívedet kiöntöd
Én tudom, lépni akartam egyet, de szállok
Ahol majd megérted, miért nem várok rátok
Dobd el az elveid, a társadalom kicsoda?
Állj szépen vigyázban, ugyan már, ki mondta?
Egy ordító kis szoba váltott az életre
És nem érti, hogy miért vagy így szétesve
Az öntudat elveszett, de egyszer visszatér
Viharok, lehet voltak, de nincs ma szél
A valóságot úgy hívják: pillanat
Aki nem éli, mindenből kimarad
Az öntudat elveszett, de egyszer visszatér
Viharok, lehet voltak, de nincs ma szél
A valóságot úgy hívják: pillanat
Aki nem éli, mindenből kimarad
Azért reménykedsz, mert rosszban vagy az élettel
Minden reggel a holnapért ébredsz fel
A ma az elveszett, mert végig álmodtad
Végig hazudtad, aztán eltároltad
Ez is tükör, de nem a végbeledbe
Én rábízom magam a nem létező véletlenre
A térre menj le, a szobád már kidobna
A négy rohadt fal, az embert csak kínozza
Az igazat a szív hozza, erre adjál
Hogy ne fulladj a vízbe, csak üljél a partján
Te nem egy én vagy, hanem kb. hetvenhét
Ugyanúgy néztek ki, de mégsem nagy veszteség
Magadtól nem megy, ezért esel majd össze
Te nem is előre mész, haver, hanem körbe
Szép lesz a vége: a betonon arcnyomok
Aztán ennyi volt a harcotok
Az öntudat elveszett, de egyszer visszatér
Viharok, lehet voltak, de nincs ma szél
A valóságot úgy hívják: pillanat
Aki nem éli, mindenből kimarad
Az öntudat elveszett, de egyszer visszatér
Viharok, lehet voltak, de nincs ma szél
A valóságot úgy hívják: pillanat
Aki nem éli, mindenből kimarad
Az öntudat elveszett, de egyszer visszatér
Viharok, lehet voltak, de nincs ma szél
A valóságot úgy hívják: pillanat
Aki nem éli, mindenből kimarad
Az öntudat elveszett, de egyszer visszatér
Viharok, lehet voltak, de nincs ma szél
A valóságot úgy hívják: pillanat
Aki nem éli, mindenből kimarad
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
