Előadó: | Zoller Zsolt feat. Procee |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Az úton apró léptek, a szemek kérőn néznek;
megremegnek a térdek, mikor a bejárathoz érnek.
Azt mondták régen: Szeretnek, de az otthon már nem menedék
Terror ház lett belőle és sehol nincsen fedezék!
Itt nem elég egy repedés, a szakadt sebek fertőznek,
Mindennap egy temetés, hol szakadt lelkek rejtőznek
rég meghasadt az álomkép mit elmosott a rettegés,
rémségek a falak közt, ez valóság, nem tettetés!
A boldogság nem tettre kész, az idegpályák bomlanak,
A kártyavárak omlanak, összeroppannak a gond alatt
A gondolatok gondoláján szürkeség és feladás,
hogy miért vidámak mások, az élet miért felemás?
Nem megy már a tagadás, a színes álarc megfakult,
Nem tesz senki semmit, itt minden ember megvakult..
A jóreménység fészkéből rég kihulltak a lárvák,
Az átvirrasztott éjszakák a szív húrjait rágják!
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Szeretet megfakult elve, alkoholtól vakult elme,
Agresszív az apa, Ellenállni nincs értelme..
Börtönben a gyermek lelke kiabálás, virrasztás,
Nincs ölelés, nincs mosoly, remeg minden pillantás.
Elcsattan egy pohár, vérző heg a homlokon,
Lila színű foltok a tarkón és a combokon
Vércseppek a csempéken, elnémul egy kiáltás,
A menekvés esélytelen, a jóra nincsen kilátás
Hol van már a látomás, hol eltűnnek a lidércek,
Lesz e olyan állomás, hol nem a szerettek a pribékek?
A szülő szó már félelem, csak reszketés a padban,
De nem figyel rá senki, otthagyják a bajban
A barátok csak nevetnek, hiába zokog nagyban..
A kicsiny összegörnyedve, egy imát motyog halkan..
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy a homlokára esténként a fájdalom ad csókot...
Hogy legyen egy kis nyugalom, mert nem bírja e sorsot
Hogy édesanyja helyett a fájdalom ad csókot...
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Nézd sír a világ,
sok apró könny araszol,
mért nincs aki vár,
hol csak a könny szava szól…
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana