|
|
|
Egy kép, mit láthatnék, / Egy szó, mit mondhatnék, /
Biztos megremegnék én, / Ha újra álmodnék! /
De ha elfelejteném, / Csak a megoldást keresném, /
És ha félbe törve útra kelnék, / Talán újra álmodnék! /
Most egy lánchoz kötve élek, / És érzem, hiányzik az élet, /
Mert lelkem elfelejtve, eltemetve / Már nem érzi, hogy kellesz. /
Már az út végére értem, / És érzem azt, hogy félek, /
Mert testem megremegve, eltemetve / Már nem érzi, hogy kellesz, kellesz. /
De csak egyet kérek, hogy hadd reméljek, hogy hadd reméljek én! /
Mert az időben már nincs reményem, és nem remélek én! /
De csak egyet kérek, hogy hadd reméljek, hogy hadd reméljek én! /
Mert az időben már nincs reményem, és nem remélek én! /
Ha újra álmodnék, / Ha újra itt lennél, /
Biztos megremegnék én, / Ha újra kezdhetnénk. /
De csak egyet kérek, hogy hadd reméljek, hogy hadd reméljek én! /
Mert az időben már nincs reményem, és nem remélek én! /
De csak egyet kérek, hogy hadd reméljek, / hogy hadd reméljek én! /
Mert ha az égre nézek az is semmivé lesz, mert már nem remélek én!
ONLINE MEGHÍVÓ
