|
|
|
| Előadó: | Shuka |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Mi késztet erre, nem tudom már félúton az árokból,
hogy kapaszkodjak felfelé, de mi lesz, mi kárpótol?
Hosszú az út még, igen, túl hosszú.
Ne engedjetek el, magához húz az óceán.
És torzul minden kép, ahogy távolodom, nézz le rám.
Ki lesz a támaszom már?
Minden éjszakám egy szenvedés, bennem kés, a hátamban, úgy jobban fáj.
Viselnem kell, bár rosszabb, mit mutat a láthatár.
A vonat visz majd messze el, repít át a tengeren, amikor érzem, mennem kell.
Szorítom papírfecnim, benne minden könnyem,
soraimmal jöttem ebbe a világba, és így megyek majd el.
Kezem véresen ökölben, jöhet bármi, meg nem törtem.
Hagyj az úton várni, talán, lesz, ki eljön értem majd.
Élek ez a vétkem.
Ítéletem küszködés és fuldoklás a vágyak tengerében.
Hídra állított egy gondolat, hogy lássam a folyót.
Nevet rajtam, hogy az elszakadás szikláinak sodort.
Mik összezúzzák testem, érzem felesleges ellenkeznem.
Vágyaim kezét el kell engednem.
Hűvös a hajnal, túl korán ébresztettél fel.
Céltalan úton, csak gondolatok ezrével.
Kezével elvesz mindent az élet, mit az ember szerez.
Mered rám a vakság, a sors velem nevet.
Mit érünk álmok nélkül?
Váram ezekből épül.
Romokra, melyek eltemetnek végül.
Rab testben szabad lélek,
Hadd halljam hangod kérlek.
Uram vezess át a völgyön
Hogy halvány léptek éreztessék azt, nincs menekvés a tűz elől,
mi eléget, mely kiüríti elmémet.
Elmélyült vakságomban majd nem lesz már mi felébreszt.
Nem léphetek tovább.
Kitépnek karjaimból
Virágszirmok ajkaidról
Bennem maradnak örökre
Őrködöm fölötte,
Mit érzek ez, ez marad örökre
Hídra állított egy gondolat, hogy lássam a folyót.
Nevet rajtam, hogy az elszakadás szikláinak sodort.
Mik összezúzzák testem, érzem felesleges ellenkeznem.
Vágyaim kezét el kell engednem.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
