|
|
|
| Előadó: | Addamz feat. Noryka |
|---|---|
| Album: | Fekete melódia |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 4:28 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Addamz:
Mért érzem azt hogy semmit sem érek?
Mért nem kapok soha mikor mástól kérek?
Mért nevetek kívül mikor belül félek?
Mért nem hiszem el hogy fontos lehet még az élet?
Vers 1:
Mond kettőnk között az összetartó kötél meddig ér?
Ha elszakad én nem küzdök már tovább az életért!
De elvesztem a zajban és hiába kereslek,
Már érzem a súját az elfelejtett tettnek.
Néha sírok mikor a szép emlékekre gondolok,
És belül megfogadtam százszor minden szót meg fontolok,
Mielőtt kiejtem őket, hiszen csak fájdalmat okoznak,
És minden apró hibáz az egekig fel fokoznak.
Mért az az élet rendje, hogy elmúlik, ami éltetett?
Mért nem látjuk a középutat?
Mért látjuk csak a végletet.
Most kinézek az ég felé és arra gondolok,
Mikor leszünk végre igazán boldogok?
Addamz:
Mért érzem azt hogy semmit sem érek?
Mért nem kapok soha mikor mástól kérek?
Mért nevetek kívül mikor belül félek?
Mért nem hiszem el hogy fontos lehet még az élet?
Vers 2:
Most sírok de senki nem hallhatja a hangomat,
A fájdalmamat elrejtem és a régi dolgokat.
Mik össze kötöttek vele, messzire elhajítom,
És a rég elfáradt motort most újra beindítom.
Hogy legyen egy társam, aki velem van ha félek,
Hogy amikor zenélek érezzem valamit érek.
Régen kitöltötted az űrt, de most újra űrt érzek,
És már nem adsz erőt mikor a fájdalomtól vérzek!
Már tudom, hog nem lesz soha fontos az élet!
Már nem nevetek kívül, hiszen belül félek!
Már tudom, hogy nem kapok soha, amikor kérek!
És nem hiszem, hogy vagyok valaki, mikor semmit sem érek!
Noryka:
Mért érzem azt hogy semmit sem érek?
Mért nem kapok soha mikor mástól kérek?
Mért nevetek kívül mikor belül félek?
Mért nem hiszem el hogy fontos lehet még az élet?
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
