|
|
|
| Előadó: | Addamz feat Domcsi |
|---|---|
| Album: | Fekete melódia |
| Megjelenés: | 2004 |
| Hossz: | 5:04 |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | rap / hip-hop / r&b |
| Címkék: | Keressük! |
[Domcsi]:
Soha ne engedj el, soha ne engedj el
Még várok Rád, még várok Rád,
Még várok Rád, még várok Rád, még várok Rád...
[Addamz] Verse 1:
Csak egy nő voltál a sokból, nekem mégis más,
Te voltál az életem és nem csak egy köztes állomás,
Mikor először megláttalak, tudtam hogy más nem kell,
És már akkor megfogadtam; soha nem engedlek el,
De az idő az ellenségünk, ahogy múlt úgy változtunk,
Semmi nem volt jó, már minden percet elátkoztunk,
Elengedtelek, hagytam hogy menj, és Te mentél,
De még utoljára megálltál, visszanéztél és kértél hogy:
[Domcsi] Refrén:
Soha ne engedj el, még várok Rád
Soha ne engedj el, még várok Rád
Soha ne engedj el, még várok Rád
Soha ne engedj el...
[Addamz] Verse 2:
Az ajtót magamra zárom, hisz nekem nem kell más,
Éjszakánként mindig születik egy újabb vallomás,
Hiszen nincs akiben megbízzak, nincs akit szeressek,
Elfogyott az erőm, hogy egy másikat keressek,
Tévedtem azt kellett volna mondanom hogy maradj,
De én ehelyett engedtem hogy a sodrással haladj,
Soha nem gondoltam volna, hogy nem látlak már többet,
És nem mondhatom még egyszer hogy örökké szeretlek,
Néha meg - megállok, szánakozva nézek fel az égre,
Felteszem a kérdést hogy miért én és miért Te?
Mikor néha hallok Rólad, szinte magam előtt látlak,
Ahogy mosolyogva mondtad régen, holnap újra várlak,
Valami megváltozott vagy talán semmi nem a régi már,
Veled minden könnyebb volt, de most már csak a semmi vár,
És minden egyes éjszaka, hallom ahogy kérsz,
Én meg elengedlek bár tudom hogy örökre elmész.
[Domcsi] Refrén (3x)
...
[Domcsi] Refrén 2 (2x)
Nem jó egyedül, nélküled rossz,
Szívem nem menekül másikhoz,
Végig élek egy életet,
De nélküled csak szenvedek!
[Addamz]: Verse 3:
Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen szerelem,
És minden áldott nap csak a helyes utakat keresem,
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
Egy életen át tartó önfeledt románcra,
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak
Nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak,
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
Egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el
[Domcsi]:
Refrén
Soha ne engedj el, még várok Rád
Soha ne engedj el, még várok Rád
Soha ne engedj el, még várok Rád
Soha ne engedj el...
Refrén2. (2x)
Nem jó egyedül, nélküled rossz,
Szívem nem menekül másikhoz,
Végig élek egy életet,
De nélküled csak szenvedek
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
