



Hadd meséljek el egy történetet, egy igaz történetet,egy emberről aki meghatározó pont volt az életemben.
Te voltál az egyetlen aki, igazán kellet,
Te voltál a párja, hatalmas szívemnek,
Te voltál az a lány, akiért tűzbe mentem volna.
Te voltál Niki, bizony rólad szól a nóta.
Mond, hová sodródtunk? Mi vetett véget annak?
Hol van a varázsa annak a bizonyos napnak?
Ahol elkezdődőt minden, azt mondtam uncsi vagyok.
De te nevettél, úgy éreztem a felhők közt ragyogok,
Emlékszem rá este nyolc, a múzeum téren
Bevallom őszintén, hogy akkor nagyon féltem
Hogy milyenek tartasz? Vajon mi a véleményed?
Hogy már nagyon tetszel! Vajon, akkor is érzed?
De jót sétáltunk, oly boldog voltam veled,
Bár soha nem mondtam, de jó lett volna megfogni a kezed,
Néztem a szemed ,amelyben igaz csak egy szikra lobbant.
Tudtam te vagy, a boldog élet titka ,
Aztán egy szép napon nem feledem, igent mondtál nekem,
úgy döntöttél közös jövőt, építesz majd velem,
és csak pár hónap telt el, a neved bennem él,
Az a kicsi szikra, még mindig bennem ég,
A pillanat a perc, az az első mondat,
amit tőlem kaptál, valahogy így szólhat,
"Szeretnélek szeretni, add meg nekem fogd kezem,
Itt a kérdés felteszem, ...... jársz velem?"
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
Mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
Csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
Te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
Persze voltak gondok, és sajnálok mindent,
Hogy nem találtad meg, azt a srácot itt bent,
Bevallom bűnös vagyok, és bocsánatot kérek,
Hogy a szívemmel nem tudtam, mást szeretni csakis téged,
Sajnálom, ha fájdalmad okozója voltam,
Sajnálom hogy szívemmel, szívedért harcoltam,
Sajnálom a vitákat, de tudtad, hogy azt érzem,
Hogy minden rossz szó után, órákig csak vérzem,
Teltek a hetek volt, hogy keveset láttalak,
de nem adtam fel, tudtam örökre akarlak,
Hidd el köszönetet mondok, a heti egy napért,
ami kárpótolt, akkor a másik hatért,
Gyorsan elrepült bizony, négy és fél hónap,
akkor megszakadt minden, így érezted jónak,
és bár tiszteletben tartom, azt mi ide vezetett,
De soha nem tudtam feledni, a két gyönyörű szemedet.
Refr:.
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
Te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
Azt amit te adtál, nem kárpótolhatta semmi,
azóta vagyok magányos ,azóta vagyok ismét gyenge,
amióta elengedted a kezem.
Az első napunk ,oly csodásan telt el,
egy gyenge srác voltam, hatalmas szívvel,
De erőt adtál tudom, hogy felvállaljam magam,
hogy bátran oda álljak, kimondjam minden szavam,
Sokat veszekedtünk, mégis felhőtlen volt minden,
egy apró kis ín, azóta vérzik itt bent,
de mi bár nem nagy dolog ,de én csak azt okoltam,
hogy szerelmed óta ,szívem lángra nem lobban,
Szerettelek nézni, csak úgy csendesen ülve,
és bár tovább tudtam lépni, de a szívem kivan hűlve.
Nem szereti senki, úgy ahogy te senki sem,
nem dobban már többé, mióta nyomot hagytál csendesen,
Bár nem sűrűn mondtad, de tudtam hogy szeretsz,
most néz ránk, a zene után szépen elfeledsz,
Emlékez rám kérlek, ha csak egy csillag ragyog az égen,
az én leszek mert hát gondolok, a magányos estéken.
Csak te voltál kit szeretem, csak te voltál kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te voltál kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
És azóta is hiányzol, bár soha nem mondtam el, de
nem tudtam túl tenni magam rajtad,
Csak egy dolgot szeretem volna, hogy boldog légy velem vagy nélkülem,
de mindig boldognak szerettelek volna látni.



Szó sincs retróról, de mindenképpen hangos időutazás a kétezres évek hazai könnyű-rock alapvetéseit egy színpadon látni.
A populárisabb Zanzibar nemrég múlt 25 éves, a vérbeli rock ’n roll brigád, vagyis a felvidéki Rómeó Vérzik pedig kereken három évtizedet ünnepelt novemberben. És bár a starttól mindkét csapat esetében évtizedek teltek el, tagok távoztak és érkeztek, gitárok törtek, meg aranylemezekkel telt meg a fal, egy valami nem változott: a zenéjük őszintesége.
- Nem vagyok az a típus, aki a múltba réved és azon töri a fejét, mit rontott el.. Soha nem függtünk senkitől, és ez adott nekünk igazi szabadságot
- mondta a Rockstar Magazinnak a Rómeó Vérzik frontembere, Koppány, amikor arról kérdezték, lenne-e olyan 30 év távlatából, amit mai fejjel másképpen csinálna.
Persze ha szabadságról meg hitelességről van szó, ahhoz Terecskei Ritáéknak is lesz pár szava, hiszen hiába változtak az idők az alakulásuk óta, ők az elmúlt – már több mint - negyed században kitartottak amellett az őszinte rockvonal mellett, amivel 1999 januárjában legendásan útnak indultak, hogy
olyan slágerek adjanak a hazai könnyűzenének, mint az Igazi nevem, vagy az Ádám keresi Évát és a Szerelemről szó sem volt.
Nem csak nosztalgia várható, hanem ugrálós-éneklős rockbuli is készül
Már csak azért is, mert a Rómeó Vérzik Koppánya kis kényszerpihenője után az Akvárium színpadán tér vissza a fővárosba, hogy még az eddiginél is nagyobb energiával csapjon a húrok közé, legalább annyira pörgős nótákkal, mint
Az Ördög, az Isten, az Élet és a Halál, a Keleti rock és roll, a Kiskakas pedig pláne, hogy nem maradhat le a setlist-ről.
A két zenekar amúgy még sosem turnézott együtt, úgyhogy ez a mostani, március 7-i koncert igazi hazai rocktörténeti különlegességnek számít majd.