|
|
|
Hadd meséljek el egy történetet, egy igaz történetet,egy emberről aki meghatározó pont volt az életemben.
Te voltál az egyetlen aki, igazán kellet,
Te voltál a párja, hatalmas szívemnek,
Te voltál az a lány, akiért tűzbe mentem volna.
Te voltál Niki, bizony rólad szól a nóta.
Mond, hová sodródtunk? Mi vetett véget annak?
Hol van a varázsa annak a bizonyos napnak?
Ahol elkezdődőt minden, azt mondtam uncsi vagyok.
De te nevettél, úgy éreztem a felhők közt ragyogok,
Emlékszem rá este nyolc, a múzeum téren
Bevallom őszintén, hogy akkor nagyon féltem
Hogy milyenek tartasz? Vajon mi a véleményed?
Hogy már nagyon tetszel! Vajon, akkor is érzed?
De jót sétáltunk, oly boldog voltam veled,
Bár soha nem mondtam, de jó lett volna megfogni a kezed,
Néztem a szemed ,amelyben igaz csak egy szikra lobbant.
Tudtam te vagy, a boldog élet titka ,
Aztán egy szép napon nem feledem, igent mondtál nekem,
úgy döntöttél közös jövőt, építesz majd velem,
és csak pár hónap telt el, a neved bennem él,
Az a kicsi szikra, még mindig bennem ég,
A pillanat a perc, az az első mondat,
amit tőlem kaptál, valahogy így szólhat,
"Szeretnélek szeretni, add meg nekem fogd kezem,
Itt a kérdés felteszem, ...... jársz velem?"
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
Mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
Csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
Te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
Persze voltak gondok, és sajnálok mindent,
Hogy nem találtad meg, azt a srácot itt bent,
Bevallom bűnös vagyok, és bocsánatot kérek,
Hogy a szívemmel nem tudtam, mást szeretni csakis téged,
Sajnálom, ha fájdalmad okozója voltam,
Sajnálom hogy szívemmel, szívedért harcoltam,
Sajnálom a vitákat, de tudtad, hogy azt érzem,
Hogy minden rossz szó után, órákig csak vérzem,
Teltek a hetek volt, hogy keveset láttalak,
de nem adtam fel, tudtam örökre akarlak,
Hidd el köszönetet mondok, a heti egy napért,
ami kárpótolt, akkor a másik hatért,
Gyorsan elrepült bizony, négy és fél hónap,
akkor megszakadt minden, így érezted jónak,
és bár tiszteletben tartom, azt mi ide vezetett,
De soha nem tudtam feledni, a két gyönyörű szemedet.
Refr:.
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te volták kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
Te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
Azt amit te adtál, nem kárpótolhatta semmi,
azóta vagyok magányos ,azóta vagyok ismét gyenge,
amióta elengedted a kezem.
Az első napunk ,oly csodásan telt el,
egy gyenge srác voltam, hatalmas szívvel,
De erőt adtál tudom, hogy felvállaljam magam,
hogy bátran oda álljak, kimondjam minden szavam,
Sokat veszekedtünk, mégis felhőtlen volt minden,
egy apró kis ín, azóta vérzik itt bent,
de mi bár nem nagy dolog ,de én csak azt okoltam,
hogy szerelmed óta ,szívem lángra nem lobban,
Szerettelek nézni, csak úgy csendesen ülve,
és bár tovább tudtam lépni, de a szívem kivan hűlve.
Nem szereti senki, úgy ahogy te senki sem,
nem dobban már többé, mióta nyomot hagytál csendesen,
Bár nem sűrűn mondtad, de tudtam hogy szeretsz,
most néz ránk, a zene után szépen elfeledsz,
Emlékez rám kérlek, ha csak egy csillag ragyog az égen,
az én leszek mert hát gondolok, a magányos estéken.
Csak te voltál kit szeretem, csak te voltál kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert szeretni akarlak, ölelni akarlak ,
csókolni akarlak, szívemből téged szavallak,
Csak te voltál kit szeretem, csak te voltál kit kerestem,
a neved el nem feledtem, még mindig itt él bennem,
mert látlak még a napon, sodorj magaddal hagyom,
te voltál a mindenem, és hiányzol de nagyon.
És azóta is hiányzol, bár soha nem mondtam el, de
nem tudtam túl tenni magam rajtad,
Csak egy dolgot szeretem volna, hogy boldog légy velem vagy nélkülem,
de mindig boldognak szerettelek volna látni.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
