|
|
|
| Előadó: | Irigy Hónaljmirigy |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Vicces zene |
| Címkék: | Keressük! |
Ó-je, Zorro, Lagardere és Quasi (meg én)
Ez a négy elvetemült haver, aki téged biztos lever
Óóóóó, ez gyilkos klub, ha a feladat kínos
Bízzál meg minket, mert a munkánk alapos
Négy igazi profi, tudod nincs nálunk kegyelem
Itt a bér gyilkos kartell
De nincs semmi gond öreg, bárkit leverünk
A lovunknak szénát a sírodról szedünk
Gyilkolászunk, ölünk tigiditélen-nyáron
Kemények vagyunk, mint a Rambo 3
Megyünk, hö, s megmondom kiért
Mindenki egyért és egy mindenkiért
Három testőr nagyon kevés
Reszkessetek, lesz itt verés
Én jól tudom, hogy mit teszek, ha elkapom az egyiket
Lehet, hogy egy karót a seggébe verek
Vagy egy fejet, hö, szanaszét repesztek, ha lehet
Baró ez a meló, csípi minden luvnya
Harangozok, mint a Teri, bom-bo-bom
Nem vagyok egy Alan Delon látható
Hát ilyen testről nem készülhet aktfotó
~refr.~
Penge szúr a fejre, és meghalsz haver
Szúr a fejre, Lagarder, aki lever
Szúr a testbe, ez a Zorro haver
Z a mezre, na így kell
Szúrjad mellbe, most meghalsz haver
Rúgjad fejbe, az ütés, ami lever
Szúrjad mellbe, most meghalsz haver
Szúr, szúr, szúr
Rúglak mellbe és az rossz lesz haver
Az ember a köhögéstől földön hever
A csata előtt beverek egy liter bólét
Utána meg felnyalom a jutalom lóvét
Legjobbnak nevezni magadat kissé túlzás
Mi az ott a hátadon egy vakondtúrás?
Te ki vagy, ha, kérdem, hogy ki vagy?
Nem vagy más csak egy álarcos lovag
Egy fekete leplű, spanyol fickó nem vacakol
Kirántja a kardját aztán lekaszabol
A maszkod alatt magad kicsit sokra tartod
Lehetsz párbajtőröző csak el ne lopják a kardod
Én nem ismerhetek pardont
~refr.~
Ez gyilkos klub, ahol a főnök a púpos
Ki Lagarder lovag, csak álruhát húzott
És ott hagyja a jelét ő minden tetemen
A Zorro tesó, meg a spanok
Mi minden halottra egy kis jelet teszünk
A fejünkre kendőt lyukasztva veszünk
Ugyanaz a munka migidiminden éjjel
Kifizetsz és megmutatod kit szedjünk széjjel
Stoleta, stoleta, stoleta
Malenkij robot iri profi robota
Rút vagyok, de mégis jövék
A kardom hegye legyen övé
Ha jönnek majd a testőrök, nem pihenhetnek a tőrök
Döfök, egy testőrt ma halálra bökök vagy lövök
Rólam mit gondolsz, arra köpök
Csipkés ez a gatya meg az össze gúnya
Vívás közben megszólal a
Egy-két csel és ott a jel a homlokon
Mert nem vagyok én gárdista csak névrokon
~refr.~
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
