|
|
|
| Előadó: | Kincskereső kisködmön musical - Harlekin Színház |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Geszti Péter Jun |
|
Dés László |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
I. fiú: Osztály vigyázz!
(A zene hirtelen elkezdődik)
Osztály: Az osztály vigyáz,a vármegye vigyáz, az ország vigyáz rá,
Ne legyen, aki büntetlenül a magyart gyalázná!
Megbecsüljük szép hazánkat; válunk jó fiaivá,
Ha felnövünk, majd két karunkkal mi is vigyázunk rá!
Tanító úr: (prózában) Köszönöm, leülhettek. No, hol van az új fiú?
Gergő: (szégyenkezve előkászálódik a padok alól)
Cintula: Tanító úr, kérem, az a véleményem,
Jó helyen van ez a fiú, ahol eddig volt!
Nézze csak a gúnyát! Nem lát ilyen csúnyát,
Ellepi a rút gatyáját a sok randa folt!
Osztály: Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Padok alatt percek alatt fészket is csinál!
Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Lábak között, nagyvidáman föl-le kurizál!
Cintula: Tanító úr kérem, az a véleményem,
Vakond volt az öregapja, azt siratja még!
Keresi a jussát, abból is kitúrták,
Keresi a kincsesládát, amit nyitni kék!
Osztály: Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Padok alatt percek alatt fészket is csinál!
Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Lábak között, nagyvidáman föl-le kurizál!
Cintula: Tanító úr, kérem...
Tanító úr: Már egészen értem!
Jól megírtad a leckédet, ugye, nagylegény?
Vedd elő az írkád, más gondom most nincs rád!
Olvasd bátran, kezdd nyugodtan a legelején!
Osztály: Cin, cin, cin, Cintula a király!
Ne hagyd magad, veled vagyunk, akármit csinálj!
Cintula: Tanító úr, kérem...
Tanító úr: Olvasd föl csak szépen!
Mondd a leckét, amit mára gyöngyen megírtál!
Olvassad csak bátran, mert ha ilyen szád van,
Akkor biztos a kezed is gyorsan kapirgál!
Osztály: Cin, cin, cin, Cintula a király!
Ne hagyd magad, veled vagyunk, akármit csinálj!
Cintula: Tanító úr, kérem, nem nagyon emlékszem,
Kötőszókat kellett írni, tán ezt adta fel.
Tanító úr: Kötőszókat kértem. Úgy vagyon az éppen!
Cintula: Leírtam a zsákmadzagot, ott akadtam el.
Osztály: Zsák, zsák, zsák, zsák, zsákmadzag!
Most látjuk, hogy mamlasz vagy!
Cin, cin, cin, Cintula a király!
Nagy a feje, de a bele csupa ho-homály!
Pálistók: (belép, csend támad)
Tanító úr, kérem szépen, nagy kérésem vón most nékem.
Iskolába járnék mától, hoztam írást, s volnék bátor
Kérni Önt, hogy osztályába felvegyen.
Tanító úr: Az ember már most, mit tegyen?
Bár megkéstél, gyermekem, (sokatmondóan Gergőre néz)
Mással is volt már ilyen,
Mondd hát neved, válassz helyet,
Ismerd meg a többieket.
Pálistók: Pálistók Peti a nevem. Ezt a falut nem ismerem.
Nagyapámmal élek itten; a bányában dolgozik lenn.
Gergő: Kincses Küsmödi unokája!
Ő hát tudja, hogy hol a bánya!
Osztály: Egyedem, begyedem, sánta a verebem!
Ez a fiú nem fog ülni a helyemen!
Nincs itt, nincs itt, nincs itt helye sem,
Nincsen kegyelem!
Tanító úr: A társaid, ha megtagadnak, hely nélkül én mégsem hagylak.
Ennyire talán még futja: Vackolj a kemencesutba!
Most azonban harangoznak, béreseknek levest hoznak.
Munka közben legjobb enni, menjünk mi is ebédelni.
Pálistók: Tanító úr, kérem szépen, itt maradnék, van ebédem.
Kökényt szedtem, amíg jöttem, de hosszú út áll mögöttem.
Ilyen lábbal nem mehetek messzire,
Megengedi nékem, hogyha van szive.
Tanító úr: (prózában) Maradj csak, fiam. (ki)
Cintula: Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Padok alatt percek alatt fészket is csinál!
Gergő: (prózában) Ezt hagyd abba, mert megkeserülöd!
Osztály: Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Lábak között, nagyvidáman föl-le kurizál!
Gergő: (prózában) Na, megállj csak! (nekirohan Cintulának. Birkózni kezdenek, a gyerekek körülállják őket. Cintula felülkerekedik, kipenderíti Gergőt a színpadról)
Cintula: (prózában utánakiált) Ha nem volt elég, szóljál máskor is!
Osztály: Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Padok alatt percek alatt fészket is csinál!
Cin, cin, cin, cin, Cinegekirály!
Lábak között, nagyvidáman föl-le kurizál!
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
