|
|
|
Messzi: Küsmödi kincsesbarlangjáról súgdos a kinti világ!
Matókné: Vén szeleburdi, hagyja a Gergőt! Ez csak üres csacsiság!
Messzi: Nem csacsiság ez, hajtson a szóra! Küsmödi kincseken ül!
Matókné: Akkor igaz csak, hogyha ki gazdag, holnap a jégre kerül!
Egy nyári hajnalon felébredsz angyalom,
S a kisszobában felsír egy baba.
Akkor majd elhiszed, ha lesz még jószived:
Te magad lettél kincs: édesapa!
Messzi: Nemcsak apának lenni kiváltság!
Jól jön a zsáknyi vagyon!
Matókné: Hagyja a kölyköt! Mért noszogatja?
Higgye meg: úgyse hagyom!
Messzi: Egy téli hajnalon, a frissen hullt havon
Szemedbe ötlik valami csillogás.
Te gyorsan felkapod, áldod a vén Napot;
Egy aranyrög lesz ott, ez nem vitás!
Mné: Nem bírom, hagyja már! Messzi: Csodás ruhát veszel!
Mit képzel, vén szamár? Hatalmas úr leszel,
Miért butítja ezt a kisfiút? Ki messzi birtokokra elkerül.
A munka boldogít csak, Ha bármit megkivánsz ott,
De bármi tántoríthat, Pipát vagy óraláncot,
A szív segít, ha másutt nincs kiút! Az óhajod hamar beteljesül!
Együtt: Ha minden hajnalon, eszedbejut dalom,
A kincs előbb-utóbb megérkezik!
Becsüld meg rendesen, ha majdan itt leszen:
Nagyobb ajándok úgyse létezik!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
