Előadó: | Funktasztikus |
---|---|
Album: | Táncdalok, sanzonok, melodrámák |
Megjelenés: | 2011 |
Hossz: | 3:08 |
Szövegírók: |
Csató Adorján |
Keressük a zeneszerzőt! | |
Kiadó: | Funkton |
Stílus: | Keressük! |
Címkék: | Keressük! |
Atomkor alkonyán a halotti tor,
Ami marad belőlem egy maroknyi por
Napégés előtti csendben a virrasztás,
Az óra visszaszámol, villanás
Homo sapiens mióta lemásztál a fáról
Mit csinálsz ha éhezel szomjazol, fázol?
Amíg a készlet tart, a monopol üzemanyag
Hadd legyen a naftából a gazdag über gazdag!
Öltönybe járók, jövőbe látók,
A rakétákon csücsülő Münchausen bárók
A csúszómászó sziszegett, a pénz, a hatalom, a tisztelet
A törvény felett állók mutatkoznak istennek
A részvények az észérvek helyett,
Ékesszóló Lucifer kezek mossák a kezed,
A diktatúra eszközei rendvédelmi szervek
Énekeld, hogy szabad vagy amíg szájba nem vernek!
Ki kongatja meg valójában a harangot?
Aki kiadja vagy aki teljesíti a parancsot?
Díszes csomagolásban benyalja a maszlagot
És büszkén húzza fel a gázálarcot és a bakancsot
Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Önpusztító fegyver
Atombomba tölcsér közepén álmodj
Ígéretes jövőképet és átkozd
A kíméletlen ölőgépet a fajod, a véred
Az agyad, önmagad
Kisajátítottad a földet, a vizet, a levegőt, nem elég
Elvesztetted a háború művészetének szerepét
Fajelmélet, ami a gyakorlatban sántít
A devolúcióban egyedül a muníció számít
Rossz kezekben a megfelelő háttérrel
A média manipuláció gyilkos játékszer,
Adminisztratív hibák, nyelvbotlások,
A golyózáporokkal tarkított tömegoszlatások
Tömeg sírokat ások, repeszek, szilánkok,
Puskacsőből tűzvirágok, üzletágazathoz vezető szálak
Egy élő halott vagy, túl nagy adomány
Az elátkozott tudomány egy beszélő majomnak.
Gombafelhők a városok felett,
A folyosók zsúfolásig megtelnek az óvóhelyek
És lőn örök sötétség, tiszta agyrém
Mert a pernyeszőnyegen már nem jut át a napfény
Már nem jut át a napfény....
Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Ember, embernek farkasa
Önpusztító fegyver
A dal arról a mindennapi élethelyzetről szól, amikor még mások nem tudják rólunk azt, hogy mire vagyunk képesek és mi is rejtőzik bennünk, de már kevesebbnek néznek, mint amik valójában vagyunk. Amíg nem kapjuk meg azt a figyelmet és nem kerülünk olyan helyzetbe, ahol ezt meg tudjuk mutatni, addig az ember ezen hajlamos stresszelni és őrlődni. Ez a dal egy tanulság vagy felhívás arra, hogy sose értékeljünk alul valakit, mert nem tudhatjuk, hogy mi lakozik benne és mi lesz belőle.
Ez jól párhuzamba állítható akár azzal is, ahol most tartunk a zenekarral. Elindultunk a ranglétrán és próbáljuk együtt megmászni annak minden fokát, kerüljünk bármilyen nehéz helyzetbe is.
A zenekar elérhetőségei:
YouTube: https://www.youtube.com/@pulsezenekar
Instagram: https://www.instagram.com/pulsezenekar/
Facebook: https://www.facebook.com/pulsezenekar.official
Spotify: https://open.spotify.com/artist/47s6jCSkXec16jyijrtm3K?si=naVnwhwfTfeYcC3B8ClMIg
Fotó: Pulse.