|
|
|
Álmodom, otthonom de végtelenbe vész,
Felkavar, semmi baj, mert érzem mennyit érsz,
Egy érintés csak ennyit kérsz, s nem hullik semmi szét,
Egy fél mosolyt a lelkedért, s az őserő zenél.
A mélyből felemel egy fénysugár,
Csak jönne már azaz édes ébredés,
Ha beköszön egy új világ, a szív zaját még értenéd
Csak benned csillog az a fénysugár,
Érzem vár és jó lesz majd ahogy rég, hallgasd csak a szív dalát, mi messze távol hív,
Élek a szemeidben.
Ha másom nincs, a legszebb kincs hogy benned élek én,
Ha semmim sincs, nem számít, így, csak Te vagy s benned én.
Fénysugár,
Csak jönne már azaz édes ébredés,
Ha beköszön egy új világ, a szív zaját még értenéd
Csak benned csillog az a fénysugár,
Érzem vár és jó lesz majd ahogy rég, hallgasd csak a szív dalát, mi messze távol hív,
Élek a szemeidben.
Ha másom nincs, a legszebb kincs hogy benned élhetek én,
Ha semmim sincs, nem számít így, míg élsz,
Élek a szemeidben.
ONLINE MEGHÍVÓ
