|
|
|
| Előadó: | Szakácsi Sándor |
|---|---|
| Album: | Megvagyok |
| Megjelenés: | 1986 |
| Hossz: | 2:51 |
| Szövegírók: |
Fábri Péter |
|
Gallai Péter |
|
| Kiadó: | Hungaroton |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Telek elmúlnak, nyarak elmúlnak.
sok erős várak leomolnak.
Jön az esztendő, megy az esztendő,
tegnap lesz rögtön a holnap.
S ha a sír vár ránk, ugye, mit várnánk,
gyors évek-lepte halandók?
Amióta vagyunk, a halálra vagyunk,
soha nem voltunk maradandók.
Hova pörgünk el? Milyen álmokkal?
Hulláktól sose jött válasz.
A barátságok s a szerelmek mind,
mint szétoszló füst, szállnak.
Aki boldog volt s aki nem volt az,
mind egyként tűnik a sírba.
Ha sosem lett volna egyéb törvény -
ez az egy rég meg vagyon írva.
Aki habzsolt és aki koplalt,
és aki tolvaj volt s aki rendőr,
aki strihelt és aki viccelt,
és aki fát hordott s aki kendőt,
aki hódított s aki gyógyított,
aki gyilkolt és aki ítélt,
aki polkát járt s aki poklot járt,
s a ki álmokban s aki itt élt,
aki bambán leste, ha bombákkal
fenyegették szónoki hévben,
aki elhúzó madarakra figyelt,
hogy szállnak, szállnak az égen,
akit átvertek s aki átvert,
s aki pórázon volt bátor,
aki józanul élt, aki porba merült,
akit elnyelt vágy és mámor,
aki bújt, aki nem, s aki félt, aki nem,
aki hitt, aki nem - tovatűnik;
s aki mert, aki nyert, aki szólt,
aki nyelt, aki bűntől botlott bűnig -
mind lomha menetben a sír fele tart.
Isten löttyinti a vödröt.
Megtölti velünk Földünk földjét:
csak telnek, telnek a gödrök.
Ez a csontokból szőtt háló már
beteríti egészen a glóbuszt;
mert csontra soványul mind,
aki élt - ehetett lazacot vagy lóhúst.
S csak e hálón át sejlik föl még,
amit úgy nevezünk, hogy a múltunk.
Jaj, föllázadt angyal, Lucifer!
Veled együtt mind ide hulltunk!...
Ó, szétrohadó testvéreim!
Így fut az élet a bugyuta halálba.
És mégis: e bomlás isteni terv -
hát álljunk mind be a táncba!
Jöjj, fogd a kezem, gyere halni velem,
gyere, mosolyogj, dobban a léptünk!
Nevetőn, kacagón menjünk oda át!...
Hiszen úgyis mind odaérünk.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
