|
|
|
Egyszer régen volt egy álmom, olykor most is látom még:
szállok hasig húzott lábbal, minden más csak állókép.
Állnak rokonaim, idegen az arcuk,
és míg röpülök, szomorodom el,
szállok, suta kölyök ide-oda körben,
többé sehova se tűnhetek el.
Itt egy árnyék, ott egy fényfolt, itt egy lámpa, ott egy nap,
itt egy kályha, ott egy nyár van, látom mindet mindennap.
Hipp-hopp, röpülök a folyosón körben,
közben kelepel a szívemen a csend,
szállnék tova, de a falakon jel van,
így hát maradok a házban fenn.
Az álmom a bérház, amely folyosókba rejt,
és ha egyszer majd zuhanok, a macskakőre ejt.
És mállik a vakolat, és mállik fönn az ég,
és mállik egy körút menti gyerekkori álomkép...
Arcom rémült, szürke kőarc, hiszen szédít már a csend.
Itt az égbolt alsó csücskén hol van a lenn és hol van a fenn?
Hipp-hopp, röpülök a folyosón körben,
közben kelepel a szívemen a csend,
szállnék tova, de a falakon jel van,
így hát maradok a házban fenn.
Az álmom a bérház, amely folyosókba rejt,
és ha egyszer majd zuhanok, a macskakőre ejt.
És mállik a vakolat, és mállik fönn az ég,
és mállik egy körút menti gyerekkori álomkép...
