|
|
|
Elmondanám, hogyha itt lennél, vagy magammal vinném:
A fekete táj a fehér fényekkel most pont olyan mint az ég;
Nézd, a föld mint az ég, az ablak csillagfény.
Ez szép, és tudnék ezer ilyet még, ha itt lennél.
Verze2:
Miközben hajtunk Budapest felé, az egész banda alszik még.
Csak motorzúgás és egy régi dal, még egy gitárszóló és refrén.
Nézd, a sok reklámfényen túl a hold is látszik még.
Ez szép, és tudnék ezer ilyet még, ha itt lennél.
Refrén:
Ez a város szép.
Talán honvágy, egy szép lány, vagy a múltam köt hozzá,
A város szép.
Talán meg kell, hogy érkezzek mindig, hogy érezzem én
Azt, hogy vártál rám, és semmit sem változtál,
És bárhonnan érkeznék, a folyó mindkét partról szép.
Verze3:
Reggel van már és egy szőke lány a hatos buszról engem néz. Figyelj!
Amikor Te kelsz én akkor érkeznék, ez köztünk nem működne semmiképp.
Nézd, álmomban Veled tényleg szép, de ami kell, nekem megvan rég.
Ez szép, és tudnék ezer ilyet még, ha itt lennél.
Refrén:
Ez a város szép.
Talán honvágy, egy szép lány, vagy a múltam köt hozzá,
A város szép.
Talán meg kell, hogy érkezzek mindig, hogy érezzem én
Azt, hogy vártál rám, és semmit sem váltotál,
És bárhonnan érkeznék, a folyó mindkét partról szép.
(ó, a város szép; Budapest!)
Refrén:
Ez a város szép.
Talán honvágy, egy szép lány, vagy a múltam köt hozzá,
A város szép.
Talán meg kell, hogy érkezzek mindig, hogy érezzem én
Azt, hogy vártál rám, és semmit sem változtál,
És bárhonnan érkeznék, a folyó mindkét partról szép. Várj,
Tudom, hogy vártál rám, és semmit sem változtál,
És bárhonnan érkeznék, a Duna mindkét partról szép.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
