|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
A rajtvonalnál állunk, már nem válthatunk csapatot
Egy új életben bízol, szíved hallja már a harangot
Mert összetörtél és megsérült a lélek is
Megsérült a tudat és egy bizonytalan létbe' hisz
Én ismerlek, a Földön talán legjobban
Ezért nem nézem végig, ahogy mindenünk felrobban
A világ az követel, de a szeretet támaszt ad
Sokat álmodtam, teher lettem már az ágyamnak
Az érték nem a pénz, az ölelésem eszköz
Nem megoldás az, ha magad elől megszöksz
Tudom, összejött minden, de a sín ment ki a vonat alól
Könnyes szemmel látom azt, ahogy az ördög tanul
Mozaikban képek, soha nem felejtem őket
Hogy a naplementét lássam, ne zord fekete felhőket
Én meg foglak becsülni, mert akarok még szeretni
Mindenhol ott vagy, ezt képtelen vagyok temetni
Mi együtt lettünk felnőttek, tudom, mit gondolsz rólam
Érzem, hogy szeretsz, hisz ezt nem lehet titokban
Én tudom, hogy csak a körülmények mostohák
Ébredjünk fel, most nem lehetünk ostobák
Én bántottalak és te is néha engem
De hagyjuk, hogy az igazság felülkerekedjen
Ez az egész neked sem jó, kérlek, ne csapd be magadat
Ez nem te vagy, ne húzz magad köré falakat
De majd ébredek reggel és ledobom a takaróm
Te átölelsz és mondod, csak rossz álom volt manóm
Ez az egész neked sem jó, kérlek, ne csapd be magadat
Ez nem te vagy, ne húzz magad köré falakat
De majd ébredek reggel és ledobom a takaróm
Te átölelsz és mondod, csak rossz álom volt manóm
Sokan bíznak bennünk és én köszönöm is nekik
Barátok, 'kik megtesznek mindent, 'mi tőlük telik
Hogy ott vagytok velem a bajban, én pont ezért
Tartozom nektek és odaadom a zeném
Ez egy elkezdett élet, én nem vágom félbe
Így a holnapot sem kell várnom félve
Egyedül úgysem megy, csak halálra ítélt harc
De, amit most látok, nem más, mint egy könnyes arc
Tudod, mire régen azt mondtam, hogy megöl
Ez most megszilárdul, te meg azt hiszed, ledől
Az életem benned van és értelmet nyert
És ez biztos, hogy nem véletlen, mert
Jók vagyunk együtt, hiába gondolsz mást
Ez csak most van, nyisd ki a szemed és lásd
Amit kaptál a sorstól ajándékba
Tudom, felébredsz holnap, vagy talán még ma
Én mindig büszkén meséltem rólad
De ezt az egészet, ahogy van, fogtad és eldobtad
A tükör ellenség lesz, de remélem, nem sokáig
Mert haza fogsz találni, csak bírjam ki odáig
Mert szeretném újra látni azt a mosolyod
Hiszen nélküled csak a káoszban bolyongok
De eltűnik a fagyos tél és felkel a Nap újra
Hogy kéz a kézben térhessünk vissza az útra
Az egészet leírni, egy album kevés lenne
Ez csak szívem egyik darabja, 'mi szétesett kezedbe
Ez az egész neked sem jó, kérlek, ne csapd be magadat
Ez nem te vagy, ne húzz magad köré falakat
De majd ébredek reggel és ledobom a takaróm
Te átölelsz és mondod, csak rossz álom volt manóm
Ez az egész neked sem jó, kérlek, ne csapd be magadat
Ez nem te vagy, ne húzz magad köré falakat
De majd ébredek reggel és ledobom a takaróm
Te átölelsz és mondod, csak rossz álom volt manóm
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
