|
|
|
Anelis:
Csak egy szabad napra vágytam
Egész életemen át,
Semmit sem tenni ez lehetne a boldogság!
A sok munka, ebéd, lecke
Olyan elkeserítő
Megszabják mikor kell enni és ez rettentő!
Kevés az idő!
Erika:
Csak egy szabad napra vágytam
Egész életemen át,
De mindig munka várt ameddig a szem ellát
Mindig vasalni a varrást és a gyűrődött ruhát
Kosztüm, mit ezernyi tűszúrással öltök át!
Micsoda világ!
Gondolatom szabadon!
Gondolatom szabadon! Száll!
Anelis: Kell egy kis őrület
Erika: Szörnyű ez az adósság!
Anelis: Szállhatnék
Erika: Dalolnék!
Anelis: Egy érdekházasság!
Anelis:
Nehogy szerencsésnek higgyél
Van itt sok-sok ajándék,
De egyik mögött sem rejtőzködik jó szándék.
Erika:
Nekem nagyon kevés jutott
Mégis úgy döntöttem én
Világgá kiáltom dalomat, mert kell a fényC!
Gondolatom szabadon!
Gondolatom szabadon! Száll!
együtt:
Felkap az álom, felvisz az égig,
Hív a messzeség!
Szívem úgy szállna, lelkem azt súgja:
Kérlek maradj még!
Anelis: Engem kötelez a vérem,
Erika: Nekem töresztenem kell!
együtt: Sosem fér össze a kötelék az érdekkel.
Anelis: De én mindig abban hiszek
Erika: És én álmodozom még!
együtt: Egyszer az életben megszűnik az ellentét,
S minden perc, így lesz szép!
Ez itt az ÉRZÉS!
