|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
A valót a vénámba szer, igaz és egyszerű
Bebörtönöz, mégis így leszek éles szemű
A világom az örök, belehasítom a papírba
Ez, ha magadtól nem megy, nem lesz 'ki megtanítsa
Megírom a zenét, majd a szöveget
Te meg nyomd be az utcán és képzelj magad alá szőnyeget
Ami elrepít a távolba
Ha megtörténik ez, akkor leszarom, ki másolja
A sztori ripiten megy, a szavak viszont változnak
De a dallam még mindig engedi, hogy álmodjak
Nekem erről szól, neked Isten tudja miről
Te a pucsításról rappelsz, én meg szívből
A lehetetlenben nem hiszek
Csak magamhoz ragasztom, amit belőletek merítek
A felhasználó ugyanaz, a jelszó más
Minden egyes dalnál, és az utam az
Beláthatatlan, hiába világítják fények
Kettővel nézek előre, mielőtt egyet lépek
Ellentétek mindig lesznek, tudom
Nekem azért kell a saját, mert a közeget már unom
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
A gondolat fejlődik, ha lefordítom zenére
A tér hangját, de nem mindegy, melyik felére
Lehet sötét vagy világos
A sajátod az egész, és minden más hiányos
A világost, éppen amit főzött, azt zabálja
A sors meg a béke ajtaját kalapálja
A harmónia darabokra esett
És én ezekből, a részekből martam el egy szeletet
A természet jó és köpök rá, hogy mi a modern
Hisz az ég olyat fest, amit a Photoshop nem fog fel
És távol áll a kortól
Igaz és egyszerű, csakhogy megérts pár szóból
Hiába okosítasz arról, hogy mit kéne máshogy
Haver, ezek nem irányított álmok
A zeném az ösztön, egyszerű és igaz
A tiéd meg kamu, jégből csöpögő viasz
Ez olyan mozaik, ami akárhogy összeáll
Mert egy vonalat húzok és az érték az körbe száll
Én tudom, hogy mindig más a holnap
Hisz néha előttem a vétkes, ha hátba dobnak
Ahogy a térre a napfényt a betonház kirakja
Úgy érkezik az albumom a Winampba
A város zaja elhalkul
De mélyen a szobádban, érzed bent lapul
A késztetés, hogyha világot nem is
De országot, azt láss, hiszen egy is
Lehet sok, de jön még ezer metafora
Még akkor is, ha valaki az egészet eltapossa
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Egymástól független nappalok és éjszakák
Ez két külön világ, csak füleld a tér hangját
A varázst úgyis elrontja a vihar
De én kockáztatok, mert tudom, hogy mi hajt
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
