|
|
|
Intro:
A t*köm tele van a kamukkal.
Azok is rántanak magukkal.
De bármit teszek nem sikerül,
Felejtenem Téged de majd kiderül,
Minden mikor eljön az ideje,
A válasz az semmi, arra is, hogy: KI VELE!
Refrén:
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre inkább mikor én veled vagyok.
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre jobban, egy kicsit meghalok.
1.Verze (F.Dupla)
Csörög a telefonom és én felveszem
Remeg a lában, remeg a két kezem
De nem élvezem, jelenik bennem
A rosszkedv amint a telefont le kell tennem.
Utálom az összes pillanatot
Mikor azt hiszed, hogy a Tiéd vagyok
Ha csak akkor léteznék Neked
Nem maradna meg mit átéltem veled!
Valaki felejt, én soha sem teszem meg
Utálom, hogy folyton Te jutsz az eszembe
Utállak látni csak órákra édes
Mert az időnk az mindig véges.
Utálom azt is ha megfogod a kezemet
Mert egyről a kettőre vesztem el az eszemet!
Mi jár a fejemben, ha tudnád
A legboldogabb lennék, ha örökké fognád!
Refrén:
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre inkább mikor én veled vagyok.
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre jobban, egy kicsit meghalok.
2.Verze (Mr.G-za)
Utálom amikor lerakod a telefont
Imádom amikor a hangod beleszól.
Nem szeretem amikor nem látlak Téged
Rossz belegondolni, hogy telnek az évek:
Tudom, hogy nem én vagyok neked az utolsó
Van olyan amikor nem használ a szép szó
Ameddig tudom, nem engedem el a kezedet
Imádlak téged, de ez is csak egy fejezet.
Én nem az átlag vagyok, nem csak egy a sokból
És magasról teszek rá, hogy ki mit gondol
Hogy ha szeretek valakit azt nagyon-nagyon
Lehet, hogy ez a legnagyobb bajom-bajom.
Mindent megteszek amit szeretnél
Cserébe csak egy dolgot szeretnék
Próbáld a dolgokat úgy kezelni
Hogy jól tudod, én utállak szeretni!
Refrén:
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre inkább mikor én veled vagyok.
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre jobban, egy kicsit meghalok.
3.Verze (F.Dupla)
Minden egyes percet, ki nem állhatok
Ha fekszel a vállamon.
Mert ennek is vége lesz
De ha kell én örökre bevállalom.
Egyszerűen annyira kellesz
Hogy teszek arra amit az élet cserébe elvesz.
Ilyet ne hetekre tervezz
Mert sok lesz belőle, ha pont velem kezdesz.
Téved ki arra gondol
Hogy a mi fajtánk ezek után senkit se rombol
Agyon, a vér nem válik vízzé, de nagyon
Tudom én jól, hogy az érzés egy vagyon.
Akár csak Te!
A legszebb dolog az életembe!
Teszteld a szemétládát ha mered,
Hiszed vagy nem, a legboldogabb Veled!
Intro:
A t*köm tele van a kamukkal.
Azok is rántanak magukkal.
De bármit teszek nem sikerül,
Felejtenem Téged de majd kiderül,
Minden mikor eljön az ideje,
A válasz az semmi, arra is, hogy: KI VELE!
Refrén:
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre inkább mikor én veled vagyok.
Nem kell más, ezt megsúgom
De más lesz ezt jól tudom
Ahogy telnek a hónapok
Úgy egyre jobban, egy kicsit meghalok.
Zsebben nyíló fricska
Megvan az a vicc, amiből kimarad a csattanó? Irlanda Áron és Irlanda Kristóf duója, a Pavilon legújabb dala éppen ilyen. A Puffhoz klip és készült Karlóczy Dominik rendezésében. A zenét Áron szerezte, a szöveget pedig testvére, Kristóf írta. A Puff elején a miskolci Helynekem Helyfoglaló tehetségkutatójáról hallhatóak részletek a zsűri tényleges értékeléséből.
- Maga a dal olyan, mintha egy 16 éves, dacos kisfiú mindennel szemben szurkálódna, ami kicsit is trendi vagy mainstream, mindezt kicsit számítógépes zenékre emlékeztető, Hammond-orgonával vegykezelt drum and bass-be ültetve - fogalmazott Irlanda Kristóf.
Üres beszéd, felesleges fecsegés a PUFF című dal?
- A szöveg tulajdonképpen egy beef, aminek nincsen címzettje. Jár a száj, de üres a beszéd, a felesleges fecsegés, a megszokásból feltett hogy vagy? kérdés a hozzá tartozó, semmitmondó válasszal –
összességében azt a hangulatot próbáltuk meg visszaadni, ami Magyarországon valószínűleg mindenkinek ismerős
- tette hozzá a zenész.
A szöveg nem akar nagyot mondani, csupán poénnak szánta a formáció
- Áron megírta a dalt, majd azt mondta, »Kristóf, én nagyon szeretem a szövegeidet, de most írj valamit, ami nem akar nagyot mondani. Alapvetően viccelődős dal volt a terv, mert egyébként hajlamosak vagyunk a – szerintünk – még ízléses pátoszra, a sebfeltépegetésre és a túlzott érzelgősségre, ezért itt az volt a koncepció, hogy az egész legyen egy hosszú poén, aminek nincsen csattanója. Úgy álltam neki, hogy akkor ahogy esik, úgy puffan – innen is a cím, na meg persze onnan, hogy mindenki állandóan pufog. Gondoltuk, beszállunk - mondta Kristóf.
A kliphez mindenki a saját gondolatait dobta be
- Nem először dolgoztunk együtt, nagyon jól is megy a közös munka. Most sem volt forgatókönyv, hanem összeültünk ötletelni, mindenki hozta a saját gondolatait, és szerintem sikerült is megragadni a hangulatot, amit szerettünk volna - mesélte Kristóf.
Fotó: Pavilon hivatalos
