|
|
|
Van ez az arc, és van a mosoly,
Mi bűvös fénnyel ajkain táncol.
Mindez rég az övé.
És senki se lát mögé.
Van ez a dal, s a hang, ami szól –
Szenvedélye elvisz a mából.
És hogy miért az övé?
Senki se lát mögé.
S ez a szív, soha nem fél s nem ígér.
Bolond vággyal se vár.
Nem is kér, nem is fáj.
Mert azt úgysem látod már.
Könnyű e sors, csillogón szép
A bánat itt csak percekig vendég.
És csak ez az övé –
Ha sohase látsz mögé.
Van ez az éj, s egy boldog szempár.
Mit elvakít a szüntelen fényár.
S ez már mindig övé.
Mert sohasem látsz mögé.
S ez a szív, soha nem fél, s nem ígér.
Bolond vággyal se vár.
Nem is kér, nem is fáj.
Mert azt úgysem látod már.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
