|
|
|
Érzem az illatod,látom az arcod, most fogom a
két kezed. Ég bennem az est mámora, zöldre fest
mindent s ha kérdezel csak a szavakat keresem,
a betűkben elesem, de rájövök lassan, hogy most
jó a csend. Nincs helye sem a mondatnak, miért is
szólnék? A legfényesebb, mondd meg, miért
csiszolnék még?
Gondolok rád - most is, én gondolok rád - ó most
is. Én gondoltam rád ezelőtt is. Én gondolok rád.
Én nem keresem a mást, nekem nem kell más,
amíg te fogod a két kezem. Nappalok bújnak elő,
csak, hogy lássam napfényben a szép szemed.
Majd az éj leple alatt bele úszunk a kéj tengerébe
féktelen, egyre mélyebbre csak, arra mindig
szebb, ott hálnak a tündérek részegen. Csak a
szavakat keresed a betűkben elesel ne mondj
semmit, érzem, nem szólok én sem. Hidd,
mit mondok édes: veled még mindig oly' szép,
mint régen!
Gyere el a DEX-re és értesülj elsőként az SBSC 2019-ről!
