|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Hogy mért kellett Tuniszt bevennem
s izzadnom normand partokon?
Ezért még bosszút állok egyszer
a sok faképű angolon!
Ők ugrattak a háborúba,
mi belementünk ostobán,
hogy a kalmárnép piknikezni
ülhessen John Doe lábnyomán.
Hogy összelopott birodalmuk
viruljon – ám, ha van eszünk,
most egyszer a sarkunkra állunk
és mindent, mindent elveszünk.
Egyébként törzsőrmester lettem,
mit mondjak? ez is játszva ment.
Az arkansasi hírlapokban
képem háromszor megjelent.
Utólszor, mikor benzinkoktélt
vágtam a kölni dóm fala
alatt egy tigris-tankba – érte
hálás lesz nékem a haza.
Sokféle piszkos népet láttam,
kik szűntelen marakszanak.
Nem tudni, mért. De én se törtem
soká a fejem emiatt.
Civódtak, koldultak, szavaltak,
egymást vádolgatták – pedig
nem is figyeltünk. De a dollár
láttán megolvadt mindegyik.
Köphetnékem volt. Ám a hadnagy
megmondta: ők is emberek.
Rájuk nevettem s csokoládét
kaptak tőlem a gyermekek.
Nem sejtitek, míly hosszútűrés
kellett, hogy ne fogjunk botot
és munkára ne hessegessük
e pernahajder csapatot.
A fecsegőket, pojácákat,
az egész léhűtő hadat
s az úgynevezett kávéházak
mélyén ülő rohadtakat.
Látjátok, nem volt könnyű dolgunk.
Romok között kísért a bú:
Orán büdös lyuk és a híres
Páris véghetlen szomorú.
Most leszereltem, hazatértem,
pihenek, alszom és iszom.
Az Óvilág mocskához képest
e föld való paradicsom.
Szomszédom a szakszervezetből
unszol, hogy lépnék be oda.
Bizonygatja, hogy elnyom engem
a tőkés és a burzsoa.
E szólamokkal csordulásig
beteltem én már odaát.
A főnököm tegnap vásárolt
hétemeletes palotát.
Ha dolgozom, énnékem is lesz
autóm és házam, hétszobás.
Kikönyöklöm a tornácrácsra
és nem fáj semmi elnyomás.
De elébb még két pár nadrágot
veszek, szép kényelmes cipőt
és megnézem a kosárlabda
mérkőzésen a félidőt,
aztán moziba Annabellel,
onnét az ágyba egyenest,
és pofonvágom az ébresztő
órát, ha reggel szólni kezd.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
