|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
Másnap, szerdán reggel: por, ágyúszó
és szenvedés; mégis, mikor átvágtam
a Hősök terén, mosolyognom kellett,
mert nem állt szobor többé a csizmában; –
csütörtök: lázrózsák mindenki arcán.
Földváry már kedd este elesett
a Rókus előtt. Szemközt, az iskola
padlásán felfegyverzett gyerekek; –
péntek: még több vér, tankok a Ligetnél.
Az ütegek torkolattüzeit
nézem éjjel és borzongok: a szörnyű
szépség most nálunk is megszületik; –
hat nap: a kénezett arcú halottak
apró csokorral mellükön, a járdán
(Köztársaság tér) röplapok, szorongás,
szemem előtt kis, tétova szivárvány; –
ölelkezés az Írószövetségben:
csomagolnak és indulnak haza;
feltépett sínek, utcák és fölöttünk
a szabadság liliom-illata; –
ezerhétszázhárom, nyolcszáznegyvennyolc,
és ötvenhat: egyszer minden száz évben
talpra állunk kínzóink ellen. Bármi
következik, boldogság, hogy megértem; –
és újra péntek: a Dunánál állunk,
a nap áttör ködön, füstön. Talán
sikerül minden s az alkonyat bíbor
brokátja Zsuzska lenszőke haján;–
és szombat: hajnalban csupa reménység,
de estefelé: nyakunkon a kés.
A keleti szemhatár mögött mocskos
felhők, nyugatról álszent röfögés; –
mentünk a kétszázezerrel: nem bírok
újabb börtönt, s ha nem is jött velem:
Árpád óta bennem lakik az ország,
minden völgyét meg dombját ösmerem; –
a Bach-huszárok tankban tértek vissza:
eddig sem ápolt, s ha más föld takar,
mit számít az? és mit, hogy fiam majd
Dad-nek szólít és nem lesz már magyar?
Mit elvesztek, ötven vagy száz év múltán
az ifjúságtól mind visszakapom,
és otthon, a sötét előszobákban
kabátom még ott lóg a fogason –
ezerkilencszázötvenhat, nem emlék,
nem múlt vagy nékem, nem történelem,
de húsom-vérem, lényem egy darabja,
szívem, gerincem – kijöttél velem
az irgalmatlan mindenségbe, hol a
Semmi vize zubog a híd alatt
és korlát nincs sehol sem – életemnek
te adtál értelmet, vad álmokat
éjjelre és kedvet a szenvedéshez
s az örömhöz; te fogtál mindig kézen,
ha botladoztam; hányszor ihlettél meg,
s nem engedted, hogy kifulladjak vénen; –
ezerkilencszázötvenhat, te csillag,
oly könnyű volt a nehéz út veled!
Nagyon soká sütöttél ősz hajamra,
ragyogj, ragyogj, ragyogj sírom felett.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
