|
|
|
| Előadó: | Gerendás Péter |
|---|---|
| Album: | Faludy |
| Megjelenés: | 2006 |
| Hossz: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Faludy György |
|
Gerendás Péter |
|
| Kiadó: | Gryllus / Hangzó Helikon |
| Stílus: | megzenésített vers |
| Címkék: | Keressük! |
A lég pezsergett, mint a vér,
piros port hengerelt a szél,
a rét homokja felforrt.
A föld, a fű, a táj, a tér
egyforma rézveres volt.
Egyetlen szín volt, egy kohó,
egy összefüggő katlan,
olvadt fém, izzó, fortyogó,
hetedhét ízig bosszuló,
és megszólíthatatlan.
Kávéját itta egy basa,
körötte ifjak lugasa,
s az utcán fénysüvegben,
mint látomások lovasa,
zihálva én ügettem.
Nem kelt egyetlen mozdulat,
rám néztek, mint a várfalak,
hogy elzsibbadt a lábam,
s a tűzokádó indulat
lávát dobott utánam.
A vásár tompa dobzenén
forgott, mint őrült költemény,
nem lelt nyugalmat, álmot,
végetlen volt és csupa fény
és mindöröktől állott.
Túloldalt nyílt a temető,
sok-sok mezítlen, puszta kő,
hol nem kelt gyom, se bánat,
ki él, mondotta, nagyra nő,
ki meghal, fel nem támad.
S én szálltam mind e borzalom
között, mint szűz a lagzira
és zengtem: néked szól dalom,
ősotthon, bölcső, oltalom,
parázsló, szörnyű Afrika!
Fogadj be, vad föld, tar határ,
őrült középkor, vén batár,
hol minden újra éled,
hol tánccal dupláz a halál
Repültem. Fenn száz jégdarab
csúcsával – sok-sok késsel –
az Atlasz állt, az égmagas
s a láthatárra rátapadt
kéjgyilkos öleléssel.
Tetője kék volt, légüres.
És legfelül, egy jégüreg
szélén, a mélybe lesve
keresztbefont lábakkal ült a Rémület
s lenézett Marrakechre.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
