kereső
Kereső
Betűválasztó
Válassz előadót:
0-9
a
b
c
d
e
f
g
h
i
j
k
l
m
n
o
p
q
r
s
t
u
v
w
x
y
z
Tartalom
Gerendás Péter: Nyugat Ausztrália

Nyugat Ausztrália

Szemem előtt egy bélyeg kering, száll két nap óta,
gyermekkoromban láttam, régenvolt széria,
nagy hattyú úszik rajta, szelíd vizek hajósa,
s alatta vén betűkkel: WESTERN AUSTRALIA.


Ausztrália, múlt század! s már látom is a képet,
ekhós szekérsort sárban, sok ökröt és igát,
szakállas férfinépet, kik gyors ütemben lépnek,
öklükben meg-megrázva az araszos pipát.


Irtásokon, mint balta, zuhan a fény ezüstje,
tóparton épül, kész is és oly csendes a ház
akár a tengermélyben. Vasmacskalánc a füstje,
mely fel, a csillagflotta fényéig karikáz.


Viola taftruhában nők járnak. Mellük halmán
mint tengelyen a küllő, forog a sok gyerek,
nagy, fémkeretű tükrök mélyén, mely mindig halvány,
nézik magukat néha; s alig öregszenek.


Újság kevés jár arra, a hír is lassan ér el,
nem tudják Bismarck mit tesz, s Khartumért ki hibás,
míg egyszer mégis megjön az első út, fehéren,
majd zöld zakóban sárga szakáll: egy távirász.


Lágy esti konyhatűznél ír gúlyásfőzelék fől,
s kint birkák, mint a számum, és számuk egyre nő,
a zseblámpa csodáját hozzák meg Adelaideből,
a fiú vízipuskát kap s karmantyút a nő.


Nagyritkán összeülnek, – az ünnep szent kiváltság –
füstös kocsmán, hol láncon lóg a petról-világ,
s dörögve, hogy elcsukló könnyüket túlkiáltsák,
köszöntik a királynőt, az ősz Viktóriát.


Az időt unokáik mérik a kerti rácson
s a tél, mely lenn a tóban számlapot üvegez,
nehéz plum-puddingokkal toppant hozzá karácsony
s aztán a hulló alma kopogtat ütemet.


Vén párok, kerti padon ülnek az alkonyatban,
s a tavon, melyre már a nap búcsúfénye süt,
nagy hattyú jön fel s libben át szinte mozdulatlan,
s oly békés-boldog-büszkén, akár az életük.


S itt hirtelen megállok, ki magam tetten érem,
s elfog a szégyen, lám, hogy két év rabság után
elég e zárka néhány pofonnal s rettegéssel,
s máris futok a csábos, szép hattyú nyomdokán.


Hogy én, egy ország ajkán nagyalvó Csipkerózsa,
feledve, mi a hűség, hivatás, haza, hír,
fonódtam álmaimban egy idegen karóra
és egy másik földrészre szöktem, mint pionír,


lettem alattvalója a holt Viktóriának,
magam is boldog hulla, nem élő pária,


s csonthomlokomra hívtam szemergő glóriádat,
te porhanyós, szabad föld, Nyugat-Ausztrália!


Nem így, mondom, s felállok s vad mosolyt érzek számon,
a véresre rugotton, és némán szavalom,
hogy nem hagyom a zászlót és nem hagyom e népet,
e hűtelent és drágát, s a harcot sem hagyom,


és százszor újra kezdem, s ha kell, százszor hiába,
míg nem leszel szabad, szép s új otthonom, haza,
s ha megyek, látogatni megyek Ausztráliába,
de azt a boldog hattyút, azt elhozom haza.

Hírek
Hírek

Szikradal premier

Fesztivál himnusz született


Az elismert, Artisjus-díjas szövegíró Orbán Tamás gyermekeknek is tanítja a dalszövegírást. Az általa szervezett különleges táborokban ízelítőt kaphat bárki a dalszövegírás menetéből és azokból az irodalmi alapvetésekből, amelyek nélkül a könnyűzenében sem boldogulhat egy rímfaragó.

2019. első állomásaként Nógrád megyében, a Litkei Általános Iskolában folytatódott a megújult “Dalszerzés oktatása általános iskolákban” elnevezésű program.
Ezúttal a szakmai csapatban Orbán Tamás mellett Csiszár Ferenc zeneszerző-producer oktatta a gyermekeket. A táborban résztvevő, 10-14 év közötti gyerekek 3 napon át ismerkedhettek a dalszerzés műhelytitkaival. 

A Litkével szomszédos Ipolytarnócon megrendezett 100 Szikra Művészeti Műhelyhét programjaihoz kapcsolódva a helybeli gyerekek kaptak felkérést arra, hogy a két szakember segítségével együtt elkészítsék a térség művészeti fellendítését célul kitűző fesztivál himnuszát.

A közös munka eredményeképp elkészült a „Szikradal”, amely éppúgy szól róluk, mint a fesztivál küldetéséről:

"Szikra, te légy a szikra!
Tiéd a vágyad, ha valóra váltod.
Szikra, te légy a szikra,
a fáklya az éjben, gyújtsd meg a lángot!"

A Szikradal teljes szövegét a Zeneszöveg.hu-n ITT találod!