|
|
|
Ne hidd azt, hogy csak nappal szép
Hisz nappal csak elvakít a fény.
Úgy tudod, hogy a sötétség félelem
Pedig csak az est egy fekete végtelen.
Mindenki a bûnt látja benne,
De ha nem lenne est, mond mi lenne?
Így nem ismernéd soha a sötét gyönyört
Azt, ami esténként mindig beköszönt.
Gondolj bele, hogy mi lenne veled
Ha egész életedben csukva lenne a szemed.
Vagy nem látnál semmit mert vak lennél.
De a vaksággal élni nem mernél.
Én ezt érzem már sok-sok ezer éve
Mert az est vagyok és hozzád beszélek.
Nem igaz az, hogy a sötétség rossz
Csak hunyd le a szemed és majd hozzászoksz.
Kívülrõl ez a világ sötétnek látszik.
De legbelül az egész csak a sötétséggel játszik
Hisz reszketnek, félnek, elbújnak tõle
Ha érdekel, elmondom a legjobbat belõle.
Ref.
Menj ki a térre és nézz körül!
Eddig fel sem tûnt, hogy minden gyönyörû?
Nézz fel az égre a sok ezer csillagra,
Most már te is látod, hogy milyen szépen csillognak
Ha nem lenne est, ezt nem látnád soha,
Mert csak sötétben tûnik fel a csillogások sora
Felejts el mindent, ami a fénnyel egybeköt
Csak arra figyelj amint az est beköszönt!
Ismerd be, hogy nem csak a fény szép
Ha nem lenne sötétség, nem lenne fénykép
Anélkül az élet nem lenne teljes
Az emlékek elmúlnak, de a képben mindig teljes
Ref.
Nem látsz semmit, a sötét takar
Elborít mindent, amit csak akar
Bevezet téged a vak világba
És megmutat mindent, amit a vakok látnak
Mert látnak õk is, látják az estet
Az utcákon menni ugyanúgy mernek
Õk nem látják benne, amit mások látnak
Bûn, lopás és ember vadászat...
Kösd össze az estet egy picike fénnyel
Olyat látsz, amit mással nem érsz el
Látod a sötét az élethez kell
Jegyezd meg te is, hogy a legszebb az est
Ref.
Ez itt az ÉRZÉS!
