|
|
|
| Előadó: | Amper |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ne hidd azt, hogy csak nappal szép
Hisz nappal csak elvakít a fény.
Úgy tudod, hogy a sötétség félelem
Pedig csak az est egy fekete végtelen.
Mindenki a bûnt látja benne,
De ha nem lenne est, mond mi lenne?
Így nem ismernéd soha a sötét gyönyört
Azt, ami esténként mindig beköszönt.
Gondolj bele, hogy mi lenne veled
Ha egész életedben csukva lenne a szemed.
Vagy nem látnál semmit mert vak lennél.
De a vaksággal élni nem mernél.
Én ezt érzem már sok-sok ezer éve
Mert az est vagyok és hozzád beszélek.
Nem igaz az, hogy a sötétség rossz
Csak hunyd le a szemed és majd hozzászoksz.
Kívülrõl ez a világ sötétnek látszik.
De legbelül az egész csak a sötétséggel játszik
Hisz reszketnek, félnek, elbújnak tõle
Ha érdekel, elmondom a legjobbat belõle.
Ref.
Menj ki a térre és nézz körül!
Eddig fel sem tûnt, hogy minden gyönyörû?
Nézz fel az égre a sok ezer csillagra,
Most már te is látod, hogy milyen szépen csillognak
Ha nem lenne est, ezt nem látnád soha,
Mert csak sötétben tûnik fel a csillogások sora
Felejts el mindent, ami a fénnyel egybeköt
Csak arra figyelj amint az est beköszönt!
Ismerd be, hogy nem csak a fény szép
Ha nem lenne sötétség, nem lenne fénykép
Anélkül az élet nem lenne teljes
Az emlékek elmúlnak, de a képben mindig teljes
Ref.
Nem látsz semmit, a sötét takar
Elborít mindent, amit csak akar
Bevezet téged a vak világba
És megmutat mindent, amit a vakok látnak
Mert látnak õk is, látják az estet
Az utcákon menni ugyanúgy mernek
Õk nem látják benne, amit mások látnak
Bûn, lopás és ember vadászat...
Kösd össze az estet egy picike fénnyel
Olyat látsz, amit mással nem érsz el
Látod a sötét az élethez kell
Jegyezd meg te is, hogy a legszebb az est
Ref.
Schoblocher Barbaráék feltöltötték jó energiákkal a Park közönségét
A 2011 őszén alakult Blahalouisiana Székesfehérvárról indult. Akkor beat-rock/pop-soul zenekarként aposztrofálta magát. A csapat azonban a tavaly megjelent Sötét Villám című lemez után napjainkban már egy, az eddiginél jóval színesebb zenei világba kalauzol. Az Amore (de nem veled) című szerzeménnyel a Blahalouisiana a közelmúltban le is leplezte az új érát.
A Parkban július 17-én tartott fellépésen a már ismert számokon kívül újdonságok is várták a rajongókat: a Blahalouisiana júliusig ugyanis több új dal megjelenését tervezi, melyeknek előszele már a budapesti koncerten is érzékelhető volt. Az estét Molnár Tamás nyitotta a Blahalouisiana előtt.
Blahalouisiana-dalszövegek itt.
Az este főszereplője a Blahalouisiana, és énekesnője, Schoblocher Barbara nem arról ismert, hogy megbújik a sarokban. A frontember öltözködése, karakteres hangszíne, hangjának intenzitása és dalszövegeinek tartalma mind megköveteli a maximális figyelmet. Mindemellett Barbara igazán kellemes jelenség a személyisége szempontjából is: a közönséggel együtt lélegezve vezette végig a koncertet, jóleső együtt-rezgéseket generálva.
A már a friss sajtófotókon is egészen üde stílust magára öltött formáció a közelmúltban megjelent Amore (de nem veled) című, az új érát előrevetítő dala mellett a koncert dallistájában a legnagyobb favoritok is helyet kaptak: a Túl távol, elég közel, a Szeressetek, a Faliórák vagy a Testemnek ha engedem.
Mi is az a friss éra, amellyel beharangozták a fővárosi koncertet?
Innen szép a győzelem, Ahol összeér összeér, Éllek túl, Ott van a nap, Nem ereszt – ilyen nótákkal is pakolta tele az estét a Blahalouisiana. Barbi párja, Apey (azaz Áron András, akivel több formációban is együtt zenélnek — így az Áron András & The Black Circle Orchestra-ban is) mély hatással van az énekesnő stílusára. Áron András igazi multi-instrumentalista multitálentum, aki a metalos gyökerei ellenére otthonosan mozog többek között a country világában is. Ebben pedig Barbi is remekül működik, s egyúttal finoman, jó érzékkel be is építi a stílus elemeit saját formációjába.
Mára a konga, a szaxofon, a földszínek alkalmazása, a béke és a szeretet hangsúlyozása, hippi-életérzés mind komfortosan vibrál a Blahalouisiana dalaival.
Beat, rock, kultúrház, háttérfüggöny és táncdalfesztivál
A látvány – Beatles-koncertek és a hetvenes éveket idéző, művelődési házas diszkók archív képkockáival, valamint a színpadon háttérként alkalmazott, szintén a kultúrház-érzetet keltő, finoman megvilágított drapériákkal egészült ki. Mindez a táncdalfesztiválok korszakába repített vissza. A beat és a rock volt a főszereplő. Több volt a félháznál a Parkban, a zenekar pedig láthatóan lazán, könnyedén létezett a színpadon. Élvezték azt a felhőtlen vibe-ot, amit ez az új irány hozzád a koncerthez.
Ez az összhatás a korábbi, Kovács Kati-Schoblocher Barbi duettet is megidézte.
Ha érdekel, milyen volt a látvány és az érzések a Parkban, nézd meg ezt a videót a korábbi duettről. Remekül leírja a fővárosi Blahalouisiana-koncert hangulatát.
A Faliórák annyira csúcsra járatta az érzelmeket, hogy Barbi sírva fakadt
– Bármennyire szeretek szerelmes lenni, a mai koncert érzése annál sokkal jobb
– fogalmazott az énekesnő.
A Vaksötét ezt követően akusztikus verzióban hangzott el és adott némi nyugvópontot az estének, hogy aztán a Kedvenc naplementém ismét felrázza a közönséget. A Szeressetek pedig tovább kontrázta a hangulatot.
Az estét az új sláger, az Amore zárta: temperamentumos, olaszos életérzést hagyva maga után.
– Vigyétek el ezt a sok pozitív energiát oda, ahol a legnagyobb szükség van rá. Meg tudjuk menteni a világot, elegen vagyunk itt és most ehhez
– tette hozzá Barbi.
Fotók: Blahalouisiana
