|
|
|
Elvakít a fény, a szivárvány nevetve játszik.
Mint kisgyerek, ha napba néz, s egy szép mesébe vágyik.
Hiányzik hangod, mi ringatott, ahogy a szél a mezőn játszik. Hiányzik a csönd nekem...
Üveggolyókkal játszanék, gurulnak, gurulnak a múlttal. A régi hang már nem mesél, bolyong egy másik világban.
Színes kép, sok kis emlék gyúlnak, gyúlnak a lánggal. Mint diafilm, ha elakad, és olvad.
Egyszer volt, hol nem volt hetedhét országot járom. Elvitte az időt a hosszú tél, elsuhant puha szánon.
Repülnék a napba most feléd, de szárnyam elégett, lehullt, mint Ikarus ha mélybe zúg...
A szívem azt súgja: csöndesen, hogy egyszer, egyszer még látlak.
A sivatagból az égbe indulnék, a csillagok remegve várnak.
Az én kis világom a nagyvilágban nélküled kihalt folyó.
Kis herceg, otthon ott vár engem egy fényes üveggolyó.
ONLINE MEGHÍVÓ
