|
|
|
| Előadó: | R.o.N |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
R.o.N:
Isten embert teremt, ember istent öl meg
Ahogy a vezetők a saját kardjaikba dőlnek,
Kártyavár a nemzet, vihar minden lélegzet,
Láttam hogy gyilkol egy felállított téveszme,
Önkritikával vértezve haladunk a pokolba,
Nem bízhatsz már családba, barátba vagy rokonba,
Mert minden önérdekű, segítségért köpnek szemen,
Ha zuhanok csak az ég ragadja a kezem.
Estem már magasról, bíztam vakon benned,
Nem értem, amit tettél miért kellett megtenned.
Estem már magasról... szívembe zárni...
Aszfaltod a láncod, újra fel tudtam állni.
Mégis hányszor bocsájtottam meg, te hányszor basztál újra át?!
De nem nézek már hátra, hiszem miért néznék hátra?!
Azt hitted nélküled nem vagyok képes élni,
Mégis kettőnk közül úgy látom te tanultál meg félni.
Nem értem miért hitted azokat a dolgokat,
Hogy melletted nem létezhet mellőled vágyó gondolat,
Így te maradtál magadnak, én találtam meg önmagam,
S míg smaragdnak hívtál, te maradtál a tört arany.
(Nem értem miért hitted azokat a dolgokat,
Hogy melletted nem létezhet mellőled vágyó gondolat,
Így te maradtál magadnak, én találtam meg önmagam,
S míg smaragdnak hívtál, te maradtál a tört arany.)
Ref:
A naplómban kutatva e napokban megmutatja
Azt, ha Isten adna boldogságot, akkor ő azt már az alapokban elmulasztja;
Jókedv, szerelem,
Szakítás, bánat, bosszú, fegyelem.
bEne:
Jó néhányszor szembesültem már az életemben,
Hogy ha kitárom a kezem üres tér lesz két kezemben,
Így hát csodálkoztok, mért vagyok boldog a félelemben,
Hogy ha északnak elhajóznék azt mondanám, hogy délre mentem.
Igen tévedhettem, magányt szenvedéllyé tettem,
Mert minden, mit érezhettem, önmaguktól szétrepedtek,
Minden féle tettek, mára már semmivé lettek,
Az eddig átélt emlékképeim kilyukasztott tikettek.
Ezt most csak ti nektek, hisz tudom, nem ismertek,
De éppen ez most a lényeg, hogy egy full ismeretlent figyeltek,
Talán mi szavunk is ér annyit, mint a celebeké,
Erre is felfigyeltek vagy ehhez váljak eretnekké?
Én már érzem, ennek nem így kéne lennie,
A boldogságot nem megpróbálni, boldognak lenni kell,
Menni kell előre, hiszen ettől jutsz előbbre,
Én is megteszem mi tőlem telik, ettől kapok erőre.
Jussunk az élmezőnybe, kívánlak Valhalla,
A vezetőség engem is bárcsak meghallana,
Mert nyílt napokat tarthatna, hogy tudjuk mi a jó,
És végre sugározna valami jót is a híradó.
Riadó, ez nektek szól, nesztek,
Kik elvesztett szerelmek vagy épp elfelejtett exek,
Most az angyalok hozzám már leszálltak és megérkeztek,
Tehát végeztem, de már késő, mert velem már végeztek.
Ref:
A naplómban kutatva e napokban megmutatja
Azt, ha Isten adna boldogságot, akkor ő azt már az alapokban elmulasztja;
Jókedv, szerelem,
Szakítás, bánat, bosszú, fegyelem.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
