|
|
|
| Előadó: | Néhai Bárány |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Alternatív |
| Címkék: | Keressük! |
Véget ért egy folyamat
Véget ért egy álom
Sajnálod, sajnálják, de a legjobban
Mégis én sajnálom
Van úgy, hogy: úgy érzem, hogy minek
És van, hogy még úgy sem
S bár úgysem hiszed el nekem,
Ilyen az énekem
-Ilyen az énekem
Potyogunk lefelé
A színvonallal együtt
Ha valaki a mélybe lerántani készül is,
Felvesszük a kesztyűt
Mire jó ez, nem tudom
De a ravatal mellett
Majd kevesen állnak
S lehet, hogy azok is, akik mégis
Azok is csak épp arra sétálnak majd
Épp arra sétálnak majd
Esünk lefelé
A színvonallal együtt
Csak azt várjuk, mikor a jószerencsénk
Napjának sugara felsüt
Mi jöhet még, ami nem volt
Hisz' sokminden történt s a múlt még eljön
Lehet, hogy majd UV-sugaraktól sebes
Madarak vére kopog az esernyőnkön
Kopog az esernyőnkön
Zuhanunk lefelé
Hisz nincs már színvonal se,
Tesznek rá, mert tettek róla,
Hogy az ember azt elfelejtse
Rejtse el jó mélyre és persze
Nehogy felkeltse
Maradjon, ahogy volt vagy ne is maradjon
Legyen végre vége
Legyen végre vége
Legyen végre vége
Legyen vége végülis miért ne?!
A mai Magyarország tánchagyományát és gazdag népzenei örökségét állítja középpontba a Magyar Állami Népi Együttes legújabb, Gyökerek és szárnyak című előadása, amelyet november 7-én mutatnak be Budapesten.
A hat fiatal koreográfus - Ágfalvi György, Darabos Péter, Farkas Máté, Fundák Kristóf, Kele Kristóf és ifj. Zsuráfszky Zoltán - alkotói látásmódját tükröző előadás
zenei koncepciója Pál István "Szalonna" munkája, aki a Kárpát-medence különböző tájegységeinek táncait és hangzásvilágát ötvözi egy új, kortárs színpadi formában.
A bemutató a Magyar Állami Népi Együttes küldetését folytatja
Hidat épít múlt és jelen között, miközben látványos, érzelmekben gazdag táncszínházi élményt kínál. A Gyökerek és szárnyak különlegessége, hogy - a Kincses Felvidék, a Megidézett Kárpátalja és az Ezerarcú Délvidék sikeres tematikus előadásai után -
most először született olyan önálló produkció, amely kizárólag a mai Magyarország tánc- és zenei hagyományaira fókuszál.
A mű gerincét a magyar néptánc legnépszerűbb formái - a botoló, az ugrós, a csárdás és a friss csárdás - adják, amelyek Szatmártól Rábaközig, a Dél-Alföldtől Nógrádig reprezentálják a Kis-Magyarország tájegységeit.
Pál István "Szalonna" zenei vezetésével a régies és új stílusú népzenékből egyaránt merítő dallamok szólalnak meg a citerától és tekerőtől a pásztorfurulyán, cimbalmon, kis klarinéton és vonós bandán át, kiegészülve szólóénekekkel és tánccal kísért dalokkal.
A produkció szellemiségét Goethe azon gondolata ihlette, miszerint "a legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak".
A gyökerek a múlt értékeit, a szárnyak pedig a megújulás bátorságát jelképezik.
A produkció a Magyar Állami Népi Együttes ars poeticáját testesíti meg
A hagyományt nem lezárt múltnak, hanem élő örökségnek tekinti, amely képes megszólítani a jelen emberét is.
A hat fiatal koreográfus közösen formálja meg azt a gondolatot, amely a paraszti lét univerzális tapasztalatait, a segítő és ártó erők örök küzdelmét idézi meg.
A műsor nem hagyományos történetmesélés, inkább érzések, asszociációk, emberi sorsok szövedéke: a mag elvetésétől a termés learatásáig tartó életkörforgás szimbolikus megfogalmazása.
Fotók: A Magyar Állami Népi Együttes Facebook oldala
