|
|
|
| Előadó: | Tomszi és Mc Laki |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Rap |
| Címkék: | Keressük! |
Köszönöm, hogy láthatom a fát meg az erdőt,
Köszönöm, hogy nem mindig gomolyognak a felhők.
Köszönöm, hogy van pár ember, aki hallgat,
Köszönöm, hogy az élet nem ismer irgalmat.
Köszönöm, hogy nézhettem, ahogy a Nap felkelt,
Hogy legyőztem magamban a rossz embert,
Hogy sokat szenvedtem, de boldog percem is volt,
Hogy elárulja a szemed, amit a szád eltitkolt.
Köszönöm, hogy van mit innom, van mit ennem,
Köszönöm, hogy tudom, mit kell tennem,
Köszönöm, hogy van egy lány, aki álmomban él,
Köszönöm, hogy a kezem nem csupa vér,
Hogy az üres papír hiányolja a tintát,
Köszönöm, hogy szerények, akik belül tiszták.
Köszönöm, hogy vannak, akik nem szeretnek,
Mert így több jut a szívemből nektek,
Köszönöm, hogy ha elmegyek, nem feledsz el,
Hogy más sem fog megszületni még egyszer,
Hogy susognak a szélben a lombkoronák,
Hogy vannak csillagok és vannak még csodák.
Köszönöm, hogy végigmehetek az úton,
Hogy nem is kevesen pendülünk egy húron,
Hogy minden bonyolult néhány egyszerűből lett,
Hogy megbűnhődnek majd, kik téged ok nélkül gyűlölnek.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy egy hétköznap is lehet tarka,
Hogy lábunk nyomát a hó betakarta,
Hogy az éjszaka fekete és csendes,
Köszönöm, hogy a harc vége győzelem lesz.
Köszönöm, hogy valahol, valaki gondol rám,
Hogy egyszer majd lesz itt becsületes kormány,
Hogy nem vagyok a helyzettel elégedett,
Hisz ez az év százezer tervrajzot elégetett,
Köszönöm, hogy nem adtátok fel még,
Hogy nem vagy lusta, s pallérozod az elméd,
Köszönöm, hogy hibáimmal együtt elfogadnak,
Hogy tehetséget pénzért cserébe nem adnak,
Köszönöm, hogy délben mindenütt harang szól,
Hogy amit te is elkövettél, azért nem haragszol,
Hogy kisebb a teher, ha rajta megosztoznak,
És nagyobb az öröm, ha megfelezik, s hosszabb
A barátság, ha kemény próbák megedzik,
Köszönöm, hogy nem kellett cserbenhagynom senkit,
Köszönöm, hogy a lelkem korán megérett,
Köszönöm, hogy minden egyes mondatomat érted,
Hogy a hatalmasok előtt nem hajtasz térdet,
Köszönöm, hogy nincs a reppemben önérdek.
Köszönöm, hogy a világba új színt hozol,
Hogy a testvérem vagy, és hozzám tartozol.
Köszönöm, hogy ha kell, nem szégyellsz sírni,
Hogy minél inkább ütnek, annál tovább fogom bírni.
Köszönöm, hogy az elnyomott nem törődik bele,
Hogy mindig vezet egy ösvény a pokolból kifele.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
Köszönöm, hogy télen, dideregve
Emlékezünk az ellobbant szerelemre,
Köszönöm, hogy mozdulni késztet a tettvágy,
Köszönöm, hogy otthon vár a vetett ágy,
Hogy vannak nyíló virágok, hogy van illat,
Hogy nem mi öljük meg az álmainkat,
Köszönöm, hogy nincsen rózsa tövis nélkül,
Hogy tisztelni fogjuk a másikat is végül,
Köszönöm, hogy komplex és izzasztó a vizsga,
Hogy megtanulhattam: a jót csak a jók fizetik vissza.
Köszönöm, hogy egyelőre ingyen kapok levegőt,
Hogy szebbnek látják a planétát a csecsemők.
Köszönöm, hogy nem betegedtem bele
Abba a tudatba, hogy mély a könnyek tengere.
Köszönöm, hogy váltakoznak az évszakok,
Hogy én mégis folyton csak én vagyok,
Hogy néha felrémlik még a hajdankor,
És azt is köszönöm, hogy finom a magyar bor.
Köszönöm, hogy hébe-hóba megnyomják a csengőt,
Hogy nem találjuk ki, miért vagyunk esendők,
Hogy nem ment ki a divatból az ölelés,
Hogy jutott nekem a mindenből egy kevés.
Köszönöm, hogy a földről felkelhettem,
S hogy nem fájt akkor, hogy nem vagy ott mellettem.
Köszönöm, hogy bűneidből kimosakszol,
Hogy újra gyermek vagy, amikor alszol,
Köszönöm, hogy a végzet felém rázza öklét,
Mert nekem a pillanat kell, nem az öröklét.
Hogy nem több, csak egy talpalatnyi kell,
Hogy van számomra annyi hely, köszönöm.
Hogy árnyékod árnyékomat éri,
Hogy nem szűnünk remélni, köszönöm.
Hogy egy kicsit itt lehettem köztetek,
Hogy el nem üldöztetek, köszönöm.
Köszönöm, hogy olykor kijjebb tolódik a láthatár,
Köszönöm, hogy van valaki e földön, aki várva vár.
- Életem legnagyobb türelemjátékát játszom
- mondta a sztrókon két évvel ezelőtt átesett Révész Sándor az MTI-nek.
A népszerű énekesnek kedden jelent meg önéletrajzi könyve Ezt én választottam címmel, amely egy kalandos élet, 70 év története.
A Helikon Kiadó gondozásában elérhető, fotókkal gazdagon illusztrált kötetben a Generál és a Piramis egykori frontembere őszintén és részletesen vall életéről, családjáról, gyerekkoráról, zenei pályafutása kezdetéről, a Generál és a Piramis együttessel elért hatalmas sikerekről, szólóéveiről, külföldi kalandozásairól, barátairól. Révész Sándor szavait Derksen Gyöngyi és Bálint Csaba jegyezte le.
- Mozgalmas életet éltem, a színpadi létünk a közönség szeme előtt zajlott, miközben habzsoltuk az életet. Az évtizedek során adott sok interjúban nem akartam részletekbe bocsátkozni pályámról és érzelmi átmeneteimről, de a betegségem, illetve 70. életévem arra késztetett, hogy őszintén visszatekintsek, és elmeséljem mindazt, amit átéltem - mondta az énekes.
Sztrókja után ma már jól viseli a hétköznapokat, tud mozogni, és bár vannak nehézségek, visszatért a komfortérzete.
Révész Sándor a hetvenes évek legelején, a Generál együttes szárba szökkenésével alig egy év alatt vált ismeretlen amatőr zenészből országosan népszerű énekessé.
- A Generál megalakulása a sors különös dramaturgiájának köszönhető. A zenekar Várkonyi Matyi és Novai Gabi irányításával, Karácsony James jöttének gazdagító élményével, fiatal és tehetséges emberek szövetsége lett, amely gyorsan megtalálta a közönségét. A menedzserként mellénk állt Hegedűs László segítségével külföldön is sikereket arattunk, Lengyelországban 15 ezres stadionokban játszottunk, vezettük a holland slágerlistát, és megkockáztatom, hogy a világhírnév küszöbén álltunk. Ebből végül nem lett semmi, de nem sokon múlt - fejtette ki.
Som Lajos akkor már évek óta csábította a Piramis zenekarba, és 1975-ben igent mondott. A keményebb zenék már a Generál idején motiválóak voltak számára. Az interneten a közelmúltban felbukkant a Mikor megszülettem... című dokumentumfilm, amelyet Gazdag Gyula 1979-ben készített a Piramisról, a zenekar fiatalokra gyakorolt elképesztő hatásáról. Az alkotást annak idején csak egy alkalommal vetítették.
- A film hitelesen ábrázolt minket, és a közönség reakcióját egyaránt. A Piramist alkotó öt zenész egyszerű városi fickó volt, hasonlítottunk rajongóinkhoz, talán ez is benne volt abban, hogy sokan példaképként tekintettek ránk. Horváth Attila dalszövegei nagyszerűen kifejezték az akkori fiatalok, a csöves generáció életérzését, gondoljunk csak a Kóbor angyalra, a Ha volna két életem, a Szállj fel magasra vagy a Szabadnak születtem soraira - mondta Révész Sándor.
Az énekes 1981-ben kilépett a Piramisból és 1984-ig külföldön dolgozott, világslágereket énekelt egy óceánjáró hajón. Abban a zenekarban társa volt például Banyák Nándor hegedűvirtuóz és Bianki Iván, a Kex korábbi gitárosa. "Nagy kihívás volt egy semlegesnek mondható, hatszáz fős közönség előtt estéről estére fellépni, ez profi hozzáállást követelt, és óriási tapasztalattal vértezett fel".
Miután hazatért, 1985-ben a Hanglemezgyár kezdeményezésére, és Presser Gábor szakmai támogatásával elkészítette első szólólemezét. Az album, amelyre a Presser-Dusán szerzőpáros mellett ő maga is írt dalokat, rendkívül sikeres lett, olyan számokkal, mint a Nem tudtam, hogy így fáj, a Vigyázz a madárra, vagy A francia lány.
- Volt szó a folytatásról Gáborékkal, a lemezzel Magyarországon James-szel és egy remek csapattal turnéztunk, és néhány közös nyugat-európai fellépésen is szerepeltünk 1987-ben, de akkor én már egy alföldi tanyán éltem, és az ott megélt szabadságélményt nem nagyon akartam feladni - mondta Révész.
A könyvből kiderül, hogy Révészt a Skorpióba, a Dinamitba, sőt a világhírű német heavy metál zenekarba, az Acceptbe is hívták énekelni, de nem ment, közös projektje a Mud együttes tagjával, Rob Davisszel pedig kísérlet maradt. A Piramis 1992-1993-as és 2006-os visszatérése a színpadra is magában rejtette az új lemez ígéretét. "Én nagyon akartam, a többiek, Som Lajos, Závodi Janó, Gallai Peti és Köves Pinyó sajnos nem voltak erre fogékonyak".
Bár autodidakta módon alakította ki az énekhangját, a Piramis időszakában szinte végig úgy érezte, repül a színpadon, ami katartikus élmény volt.
- A hetvenes években a színpadi hangosítás minősége még nem volt megfelelő, ezért legérettebbnek az utóbbi tizenöt évben éreztem magam, a Piramis-évek projekttel, és a Közlegények trióval. Mindkettővel egész pályám dalaiból mazsoláztunk, és egy korábban ismeretlen intim hangot sikerült megtalálni - jegyezte meg.
A betegsége óta egy reklámfelkérésre újra felénekelte a Piramis Ajándék című, eredetileg 1978-as sikerdalát, amely így a mai fiatal generációhoz is eljutott.
A hangját az elmúlt két évben ugyan nem trenírozta úgy, mint azt a pályáján eltöltött évtizedek alatt, de manapság egyre többet foglalkozik vele. "Ha az egészségi állapotom lehetővé teszi, szívesen visszatérek a színpadra".
Fotók: Révész Sándor
