|
|
|
| Előadó: | Szenes Iván |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Szenes Iván |
|
Lőrinczy Pál |
|
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Táncdal |
| Címkék: | retro [+] |
A lecke kezdetét veszi,
Ha jól fülel, megérti,
A horgászmunka módszerét.
E hosszú botról tudni kell,
Hogy rá zsineggel fűzi fel
A horgot s a hal eledelét.
Ha rajt van a horgon a kis giliszta,
A dobozt tedd a földre vissza,
A horgod messzi vízbe vesd,
Amíg a zsákmány felmerül,
A horgász bágyadtan csücsül,
És közben gondolkodni kezd:
Refr:
A nagy hal mindig megeszi a kis halat,
Ez ősidőktől így megy már a víz alatt,
A süllő a csukának jó falat,
De aztán jön a harcsa,
És a csukát is felfalja.
Nagy halak és kis halak közt szüntelen
Így folyik a legádázabb küzdelem.
A harcban végül is a háziasszony győz,
Ki ebédre vagy vacsorára halpaprikást főz.
Próza:
Na, kérem szépen. Most következik a gyakorlat. Mindenekelőtt tessék leutazni a Balatonhoz. A Dunát nem ajánlom, mert hideg és nekünk nincs szükségünk náthás halakra. Az első, amit a balatoni fürdőhelyen meglátunk…szó sincs róla, nem a víz, hanem egy plakát. De milyen plakát?
Ronda plakát! Egy fuldokló óriási égő fáklyát tart a kezében, a szöveg pedig arra int: Gyújtsd meg a csónakban lévő fáklyát, ha viharba kerülsz. Nem is tudom, hogy képzelik el. Sötét éjszaka, a Balaton közepén felborul a csónak. A hullámok agyon pofoznak, maradék erőmmel kapaszkodom a csónak farába, majd eszembe jut a plakát, elengedem a csónakot, meggyújtom a fáklyát és égő fáklyával jobbomban elsüllyedek. Élt 28 évet, fáklyatűz mellett pusztult el.
Beszéltem egy emberrel, aki megfulladt, aki azt mondta, nem kell fáklya. Ha az ember már meghal, legalább ne lássa. Persze, ha a vihar előtt egy nappal gyújtjuk meg a fáklyát, akkor nincs semmi baj. Legfeljebb kicsit megégeti magát. És aztán másnap ott áll, megfürödve, a Balaton közepén, éjjel, viharban és sehol egy fáklya. Még elképzelni is rossz. De ne erről beszéljünk, ezt csak úgy megemlítettem.
A horgász fő kelléke a türelem. Ajánlatos az első gyakorlatokat otthon, lavor mellett elkezdeni. Persze fokozatosan. Később már kádban is lehet. Az első nap csak egy órát horgászunk. Aztán naponta 10 perccel többet és ha valaki már tud
3 órán át türelmesen otthon a lavor mellett ülni, az megkezdheti nyomban a Balatonban a tényleges horgászást. Mi történhet? Legfeljebb nem fog egy halat sem és otthon érzi magát.
Amit a nagy és kis halak küzdelméről elmondtam, az a nagy halak megették a kis halat. A világ egy részében ez még ma is így van. De azok a horgászok csak addig fognak ugrálni, míg a végén kifognak majd valamit.
De nem erről akartam beszélni, hanem arról, hogy
Tralala, nemcsak a vízben volt divat nálunk, hanem a szárazon is.
A 2019-es A Dalban és szintén abban az évben a Petőfi Zenei Díjkiosztón is az év dalszövegírója elismerést kapta. Majd eddigi pályafutását megkoronázva 2022-ben is a legjobb dalszövegírónak választották Szepesi Mátyást, ezúttal az Artisjus döntnökei. Saját együttese, a Konyha mellett számtalan produkciónak alkotott illetve jelenleg is ír. Arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen körülmények között szokott dalszöveget szerezni, milyen impulzusok érik, és mik a praktikái.
Szepesi Mátyás-dalszövegek itt.
- Mit éreztél, amikor megtudtad, hogy Artisjus-díjat kapsz?
Szürreális volt, nem akartam elhinni. Nagyon sokáig minimális szakmai visszajelzést kaptam, aztán három év alatt szinte minden díjat megkaptam, időm sem volt álmodozni róla. Nagyon jól esik természetesen, volt bennem először egy kis félelem, hogy mostantól nehezebb lesz bármit leírni a saját elvárásaim miatt, de az azóta eltelt időben szerencsére inkább azt látom, hogy önbizalmat adott, kevesebbet görcsölök mint régen.
- Mennyire könnyen vagy nehezen szülöd meg a dalszövegeket? Vannak praktikáid?
Nagyon vegyes a kép, volt szöveg ami öt perc és volt ami tizenkét év alatt készült el.
Praktikák és hipotézisek mindig jönnek és mennek, most ami nagyjából egyezik minden folyamatban, hogy igyekszem ösztönös pillanatokból kiindulni és próbálok nem leírni semmit "tisztán agyból" - az a logika, amivel a hétköznapokban működök, az a dalszövegben unalmas és erőltetett.
- Mi volt a legkülönlegesebb szituáció, amikor a múzsa homlokon csókolt?
Fú. Chat-ablakban lógva, filmnézés, sétálás vagy autóvezetés közben, turnébuszban ülve - ezek furának hathatnak, de sokat elmondanak az ihlet természetéről. Ami még nekem is meglepő volt: edzőterem öltözőjében, gyereket iskolába kísérve, parkolás (!!!) közben.
- Mit tehet egy jó dalszövegíró? Sok tartalmat fogyaszt, verseket olvas annak érdekében, hogy minél több inspiráció érje, vagy épp fordítva, hogy ne érje túl sok külső befolyás?
Örök kérdés. Szerelmem költő és író, ő inkább az utóbbi módszer híve, én inkább az előzőé. Az írásra vonatkoztatva egészen pontosan azért veszek elő újra és újra bizonyos szövegeket (dalokat, verseket, ad absurdum rapszövegeket, filmes dialógusokat) hogy emlékeztessem magam, mi az a színvonal, ami alá nem megyünk, amitől az érzéseim vagy a belső logikám nem téríthet el, akkor is ha utóbbiak szerint kerek lett, amit leírtam. Egyébként meg azért fogyasztok kultúrát, mert anélkül nem tudok élni, vagy legalábbis nem gondolom, hogy érdemes.
- Számtalan példa van arra, akár nagy költőink, akár kortárs szerzők esetében, hogy nehéz körülmények között születtek maradandó alkotások. Tényleg nagyobb inspirációt jelent, ha "borús az ég", mint amikor "süt a nap"?
Abszolút, több dolog miatt is. Egyrészt ilyenkor olyan dolgokat élünk át, amiket ritkán, másrészt - ezzel összefüggésben - amikor az emberekben érzelmek dúlnak, távolabb kerül a valóságtól, ami a legfontosabb kulcs az íráskor. Harmadrészt van Bereményi Gézának az a gondolata, amit nagyon szeretek, nem fogom tudni pontosan idézni: "Ha valamit nem tudsz megoldani az életedben, oldd meg egy dalban".
- Szerinted kik a jó dalszövegírók, és miért? Tudnál példát itthon és külföldön, indoklással?
Én azokat szeretem, akik számomra, mint "hétköznapi, érző" ember számára is átélhető dolgokat írnak úgy, hogy a szöveg/nyelvhasználatukkal saját, felismerhető, izgalmas világot teremtenek. Nagyon sok mindenkit szeretek, azzal a fenntartással, hogy nem minden szerző minden szövegét szeretem, ilyenkor sokszor döntenek szubjektív szempontok is - pl egy téma engem érdekel-megérint-e vagy nem. Legnagyobb kedvenceim: Bérczesi Robi, Beton.Hofi, Kiss Tibi, Beck Zoli, nem magyarok közül pedig Ani DiFranco.
- Nem mondhatok le magamról címmel nemrégiben dallal, és hozzá forgatott klippel jött ki a Konyha. Mi ihlette a dalt?
Egy átmeneti személyes krízishelyzet, amikor hónapok érzelmi munkáját láttam a kukában landolni. A végleges szöveg fókusza nem ez lett teljesen, de sokszor van az a pont, amikor a már megszületett szövegrészlet - jelen esetben a refrén – elkormányozza a folytatást a valóságtól, ami nem is baj, mert olyat mint a valóság, úgysem lehet írni (meg minek).
- Hogyan alakul a Konyha élete a következő hónapokban?
Hálistennek sűrűn, az elmúlt években sem unatkoztunk tavasztól őszig és úgy néz ki idén még több koncertünk lesz a szezonban. Emellett a hatodik lemezünk írásának hajrájában vagyunk, jelen állás szerint júniusban stúdióba vonulunk, ősszel kiadjuk és bemutatjuk az új albumot. Munkacímünk egy darabig "Madridi gép" volt, ez nemrég "Elveszíteni hoztam"-ra változott. Hangzásilag visszatérünk a korai nyersebb világunkhoz, ezzel párhuzamosan zeneileg viszont egyszerre lesz érettebb és kísérletezőbb, bekerült sok soulos-jazzes akkord és apró finomság.
