|
|
|
én addig radíroztam ezt a képet
amíg elmosódott kicsit és nagyon kék lett
ez a feléd eső része amin talán
anyád sem ismer meg ha így talál
és elmosódnak az alakok egészen
egy befejezetlen múlt gunnyaszt a készen
ahogy megszilárdulva megköt a rögeszme
kő lett mindenki aki kövezne
ha minden félresikerült alászállás
a tudatok közti tatárjárás
a vélt vagy valós érzelmek
és amit a helyükre képzelnek
minden emberi salak és vakszerencsék
meg újrahasznosított emlék
amit felhalmoztunk összegyűlne
és itt heverne összegyűrve
én jól tudom hogy nem vagyunk már ébren
maximum te lehetsz csak de én nem
mióta feláldoztam a bagatell dolgokat
nem maradt raktáron gondolat
körém gyűlnek néznek és becéznek
akiket erre tenyésztettem szívpenésznek
hogy szép szavakkal bebalzsamozzanak
és rám tapadjon sok lomha mozdulat
és kínálgatnak hellyel-közzel
meg közhelyekkel hogy mér nem jössz el
Szeptember 6.
