|
|
|
|
|
| Előadó: | Antifaces |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Amiben hiszel az túl földönragadt,
amiben ő hisz, az túl megy mindenen,
de amiben én hiszek, az csupán egy szó,
végtelen...
Akartam ülni és akartam állni,
mint odafent a madarak, magasan szállni,
Akartam élni és akartam látni,
de tudtam én úgy is hogy fog ez még fájni,
Együtt felnőttünk és együtt lehettünk
emberré talán, bármit is tettünk,
Voltak ám napok mikor össze is vesztünk,
De te is tudod, hogy nem ezzel nyertünk.
Bármilyen útra is léptél barátom,
visszafelé már úgyis eltűnt a lábnyom,
de a szívedben ott van még ezernyi emlék,
hát hidd el nekem, múltban a mentség. ---
Akkor még mind ártatlanok voltunk,
ha hibáztunk is néha volt hova bújnunk,
Szüleink megtették, amit tehettek,
ha rosszat cselekedtünk, akkor is szerettek...
Sírtunk ha kellett valami a polcról,
sírtunk ha apu, hangosan horkolt,
de lehet hogy csak csendben, vártuk a percet,
hogy anyu rászóljon, fejezd be kedves
Lehet hogy most már nincs is senki,
megkell tanulnod, egyedül lenni,
lehet hogy várnak valahol téged,
De miért ilyen hamar, talán ezt kérded?
Emlékszel lehet még arra a napra,
sétálni mentünk, együtt a parkba,
késő volt már, leszállt az este,
felém fordultál ezt kérdezve,
ha egyszer az idő a nyakunkba hullna,
vajon mi lenne velünk sok sok év múlva...
A válasszal többé már nem vagyok bajban,
Gyere ide hozzám, és megsúgom halkan...
-----------------------------------
Mindannyian gyerekek voltunk,
egy a jövőnk és egy a múltunk,
egy világ melyben ébredtünk,
hol gyanakvás nélkül is élhettünk!
Mindannyian gyerekek voltunk,
a játszótérről elindultunk,
Talán egy nap majd rájövünk,
még mindig egy mászókán ülünk...
-----------------------------------
Mindenünk ott van már az emlékeinkben,
bánat, öröm, vigasz, de harag már nincsen...
Elmulasztott percek, és a hirtelen könnyek,
kérdések, válaszok, porosodó könyvek,
Első csillagnézés a végtelen égen,
és az Első tábortűz a parázsló éjben,
Első szerelem a kései nyárban,
és az első csók az előszobában,
Első kézfogás, haverokból barátok
lettek, ifjú korunkban csajokból a lányok,
a lányokból nők, nőkből pedig minden,
minden miben talán még érdemes hinnem,
hinnünk, hinnünk, ezt kéne tennünk,
hogy örökké tarthat minden körülöttünk,
hogy egyszer majd újra élhetjük át,
mégboldogabban, életünk legjavát, mert én
újra leszállnék, arról a buszról,
mi először vitt hozzád, a távoli múltból,
Ha az emlékképek melyek valaha is éltek,
most valóra váltan arra kérnének,
hogy gyerünk, hajrá, éld át a múltad,
feledd a bajt mit a holnapod hozhat,
Kérdezd meg a barátaid hogy emlékeznek e arra,
mikor sétálni mentetek este a parkba,
Mindannyian féltetek, de senki sem kérte,
hogy legyen ez másképp, mert úgy is megérte,
és szótlanul álltatok, az időn merengve,
agyatok zakatolt és csak ezt kérdezte,
ha egyszer az idő a nyakunkba hullna,
vajon mi lenne velünk sok sok év múlva...
A válasszal többé már nem vagyok bajban,
Gyere ide hozzám, és megsúgom halkan...
-----------------------------------
Mindannyian gyerekek voltunk,
egy a jövőnk és egy a múltunk,
egy világ melyben ébredtünk,
hol gyanakvás nélkül is élhettünk!
Mindannyian gyerekek voltunk,
a játszótérről elindultunk,
Talán egy nap majd rájövünk,
még mindig egy mászókán ülünk...
(2*)
-----------------------------------
Nem tehetsz róla hogy kinek születtél,
de tehetsz róla hogy ki lett belőled,
Nem tehetsz róla hogy vörös a véred,
De tehetsz róla ha futnak előled...
Nem tehetsz róla hogy kiket szerettél,
de tehetsz róla ha üres a lelked,
nem tehetsz róla ha meg sosem tetted,
de tehetsz róla ha akarni sem merted...
(2*)
Tehetsz róla ha futnak előled...
Hosszú idő után újra összeállt Diaz és Mentha: megjelent a Méreg, a duó friss dala, amely a 2010-es években megismert közös munkák (Nélküled, A part) után új fejezetet nyit a történetükben.
A Méreg az elmúlt évek megpróbáltatásaira, belső vívódásaira reflektál: ugyanakkor nem csak a veszteségekről szól, hanem arról az állapotról, amikor az ember azt érzi, hogy nincs a jó úton, de ezt még magának sem meri bevallani. A belső én ilyenkor szinte ordít, hogy valami nem oké, de ezt sokszor nem halljuk meg - a refrén is erre a felismerésre reflektál.
„Sokszor vannak olyan pillanatok, amikor úgy érezzük, senki nem ért meg minket, pedig jó lenne, ha valaki mélyre látna és meglátná, mi a bajunk. Közben ezeknek a dolgoknak a nagy részét végül magunkban kell helyretennünk”
- meséli a dalról Diaz. A Méreg hangulatában melankolikus és mély, ugyanakkor fontos volt, hogy reményt is adjon: „Szerettem volna, ha azt éreznék az emberek, hogy nincsenek egyedül.”
A zene és a szöveg megírásán túl a videoklip is teljes egészében self made módon készült. A Kanári-szigeteken, Tenerifén forgatott anyagról Mentha így mesélt: „Ez egy régi történet köztünk Diazzal, mindig ott volt a levegőben, hogy egyszer újra csinálunk valamit. Most jött el az ideje”. A videót stáb nélkül forgatták le, minden külső segítség nélkül, ami tudatos döntés volt: "A videót teljes egészében mi készítettük - gyakorlatilag én forgattam az anyagot, stáb nélkül. Itthon nem találtunk olyan helyszínt, ami azt éreztük, hogy passzolt volna a dal hangulatához. Az óceán, a fekete homokos tengerpart és a Teide látványa viszont mind erősen rezonált a Méreg világával” - teszi hozzá.
A Diaz-Mentha együttműködés nem érinti sem a Wellhello, sem a Hősök működését: mindkét formáció továbbra is aktív, a Méreg egy különálló projekt eredménye.
Fotó: DiazMentha
