|
|
|
[Refr.]
Minden pénteken ott vagyunk a klub előtt
Vagy a kocsmában, de biztos nem otthon
És minden szombaton ott ülünk a pult előtt
Én bizony ekkor felejtem el a sok gondom
Lehet, hogy kefetelek de érdekből nem megy
Professzionálisan ki nyalni egy segget
De minden pénteken ott vagyunk a klub előtt
Meg minden szombaton na-na-na-na-na
Reggeli metró a hangulat amolyan
Átlagon aluli általában ugyan olyan
Jönnek meg mennek, jah mennek meg jönnek
Az emberek néhányan olvasnak egy könyvet
Undorral tölt el engem a reggel szaga
Az agyamban visszhangzik még a vekker zaja
Kávé meg cigi, undorító de kellesz
Ez amolyan Közép-Európai wellness
Éljen a munka, rádióból Boros meg Bocskor
Ki reggel is humoros, hogy néha olyanokat szól
Hogy már kínomba kacagok
Hétköznaponként így kezdődnek nekem a napok
Ez engem kajak kicsinál, és az telitalálat
Hogy hétvégén emiatt lesz belőlem egy állat
Hogy sokan bírnak, de valakitől hallom
Hogy tróger vagyok, őket unalmasnak tartom
Hogy én vagyok a züllött, ők meg feltörtnek
20évesen játsszátok a kurva komoly felnőttet
Nem vagyok bolond, csak pár fasz nem érti
Hogy nem vagyok képes mindent objektíven nézni
Mert évek óta játszunk, és még mindig ott tartunk
Hogy lógnátok a csajokon a csajok meg rajtunk
Hogy pörögnek az évek, és gurulnak a felesek
Hogy napról napra csak új élményeket keresek
És keresünk, vágod, mert örömmel láttam
Hogy nem egyedül vagyok, hanem vagyunk még jó páran
Így ezzel a szesszel a hangulatom meglököm
Tisztelet akik nem bírnak ülni a seggükön
[Refr.]
Minden pénteken ott vagyunk a klub előtt
Vagy a kocsmában, de biztos nem otthon
És minden szombaton ott ülünk a pult előtt
Én bizony ekkor felejtem el a sok gondom
Lehet, hogy kefetelek de érdekből nem megy
Professzionálisan ki nyalni egy segget
De minden pénteken ott vagyunk a klub előtt
Meg minden szombaton na-na-na-na-na
Talányosságot beszélek, látom nem érted
Hisz a legtöbbjük nem képes átlátni az egészet
Az én korosztályom a 80asok vége
Kik az életbe lépve, csak azt veszik észre
Hogy a világ kegyetlen, meló meg alig van
Egy óceán közepén sodródunk a ladikban
Álmok meg maradnak, remények elvesznek
Alig van pénzed, akik tudnak azok levesznek
Földúton haladunk, itt nincsen KRESZ tábla
Sokaknak alapból törött már az ugró deszkája
És sokan megrogytak a terheket cipelve
Mert a drogoktól csak álmokat kaptak hitelre
Most rólad beszélek, neked is részvét
Mikor anyád ordít, apád nézi a Tv-t
Főműsor időben, szarik az egészbe
megcsömörlött, az egészet hagyná a fenébe
Az osztály főnököd, az mindent tud nagyon
Csak azt nem hogy a fél osztály ott, kinn szív az udvaron
Az osztálytársad akivel nem értesz egyet tessem
Mert az eszméihez képest, ami inkább gyerek mese
Egy-két faszi, mindig nyomja góréba
Mindig van business-e, de soha nincsen lóvéja
Átlagos szitu, átlagos emberekről,
Átlagos embereknek beleszülettünk csezd meg,
Hogy csezd meg, hogy bazd meg de hát ez van
Ne legyél ideges mert hát abból csak a stressz van
Én félek de lélekbe senki nem büntetlen
Nincs ez így jól, de hát ki ettől még független
[Refr.]
Minden pénteken ott vagyunk a klub előtt
Vagy a kocsmában, de biztos nem otthon
És minden szombaton ott ülünk a pult előtt
Én bizony ekkor felejtem el a sok gondom
Lehet, hogy kefetelek de érdekből nem megy
Professzionálisan ki nyalni egy segget
De minden pénteken ott vagyunk a klub előtt
Meg minden szombaton na-na-na-na-na
Végre megérkezett a pop koronázatlan királynőjének, Dua Lipának harmadik nagylemeze, a Radical Optimism, amely 11 dalból áll. Az énekesnő egyedüllétét kiemelő album első felvétele beszédesen az „End Of An Era” (azaz: egy éra vége) címet viseli és olyan slágerek gyűjteménye, mint a „Houdini”, a „Training Season” és az „Illusion”. Dua „pszichedelikus popként” írja le új lemezét, megjegyezve róla, hogy „olyan kiállások és különféle hangzások keveréke ez, amit ha csukott szemmel hallgatsz, akkor egy kész, vizuális világ tárul eléd”.
„Az albumot a szingliségem alatt írtam” – mondta el Dua. „Mindig valami vicces történettel érkeztem a stúdióba, és mindegyik más-más dalt inspirált. Van egy lazaság és őszinteség, ami korábban nem volt meg bennem.”
Az album elkészítésekor a világsztár olyan kivételes művészekkel dolgozott együtt, mint Caroline Ailin (Dua Lipa: New Rules), Danny L. Harle (Caroline Polachek, Charli XCX), Tobias Jesso Jr. (Adele) és Kevin Parker, akit művésznevén Tame Impalaként ismerhet a nagyvilág.
Dua hozzátette: „Mindenki háttere és munkamódszerei jól összeálltak barátként és zeneileg is.” Így folytatta: „Nagyon nyitottak voltunk egymással, és úgy éreztem abban a szobában, hogy sebezhető lehetek, és szabadon beszélhetek a tapasztalataimról. Ennek a zeneisége olyan gazdagnak és izgalmasnak hatott, és szerettem volna ebben teljesen elmerülni és részese lenni.”
A Dua önfelfedezése által ihletett Radical Optimism egy olyan anyag, amelyben értelmet nyer a tiszta öröm és boldogság megélése azokban a helyzetekben is, amelyeket korábban lehetetlennek tűnt elfogadnunk.
A 11 szám közül egy igazán mély jelentésű, a „These Walls” kapott fókuszt a Spotifyon, amelyről elárulta az énekesnő a Zane Lowe-nak adott, nemrég közzétett interjújában, hogy:
„Van ez a közhely, hogy "ó, ha ezek a falak beszélni tudnának, tudod, mit mondanának". Szerintem érezhető az az energia, amikor besétálsz egy szobába és két ember veszekedett, vagy ideges.”
„Azt gondolom, hogy elkerülhetetlen az a beszélgetés, amit senki sem akar, de meg kell tenni, valakinek ki kell szállnia, és bármennyire is fájdalmas, ez általában megfelelő okok miatt történik, mert rólad van szó, és a megérzésed mindig megmondja, hogy valami jó vagy nem…”
Íme a Radical Optimism dallistája:
1. End Of An Era
2. Houdini
3. Training Season
4. These Walls
5. Whatcha Doing
6. French Exit
7. Illusion
8. Falling Forever
9. Anything For Love
10. Maria
11. Happy For You
Fotók: Dua Lipa
