|
|
|
| Előadó: | Kreck |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Amit csak én érzek nem tudja senki
amit csak te érzel próbálom megfejteni
megbecsülöm a családom, hisz kinek van még ilyen
megbecsülöm magam.. ettől lett erős a hitem
mások.. csak kéregetnek istentől
én beszélek hozzá, tiszta szívemből
új élet születik, más lesz a történet
aki elment fentről figyel és nem köddé lett
imádom a hazám, mert ide tartozom
rábíztam a sorsom, ezért nem kell aggódnom
a nagyapám négy évig volt fogságba zárva
mamám hűen várta..nem is gondolt másra
ha ránézek a csajokra lesz-e még ilyen?
egy gyenge szellő és az összes megbillen
tanulni kéne.. de túl sok lett a lecke
a minimális elvárás már rég el van cseszve
de tudom, majd eljön az én időm is egyszer
a szemedbe nézek és nem csak annyi lesz, hogy tetszel
a gyerekem érti majd miről beszéltem évekig
ennyi a célom nem több, bár szétszedik
minden gondolatom, de tegyétek nem bánom
pedig ugyan olyan vagyok, mint a többi Fehérváron
a panel házak labirintusában
a fényeket átkarolva megyek az éjszakában
és igen, éreztem a bőrömön
hogyha klappol minden akkor sincs ingyen az örömöm
megfizettem rendesen de megérte vágom
tudom milyen ha a mínuszból húz ki pár barátom
az esték kinyújtóztak, de rövid volt a takaró
lefagyott a város de begyulladt a kandalló
eltompult a harangszó elmúlik a fájdalom
és amit igazán szeretnék lehet évekig várhatom
Hittem szemednek, hittem a szavadnak
de pont hogy a párja lett a szeretet a haragnak
elmegyünk egyszer majd..találkozunk máshol
de addig kell tenni, amíg a tűz lángol
a boldogság messze jár de rohannék utána
megtudtam milyen az álom halála
az energia elfogyott, ez az utolsó vergődés
leszámolnék de halálig tart ez a szerződés
csak sétálok a utcákon és tényleg minden ideköt
a város egekbe emel..vagy a sínre lök
magyar földön maradok, mert más is maradt értem
a világ szépségeit sokszor fedezéknek véltem
de hiába érzem, ha nem is a sajátom
annyit ér, mint törött szívnek mondani, hogy sajnálom
fel kellett állnom, itt választani nem lehet
lejátszod az egészet, vagy úgy ahogy van eltemet
az élet..tervekkel, célokkal
ahol a vesztesek nyernek semmit nem érsz a szép szóval
majd ha megszelídít valaki elmondom..
mert így a díszes társaságodban csak a levegőt rontom
Borul majd a világod, nem egyedi a történet
milliók vannak így, amíg agyalsz én egy sört kérek
szennyezett a közélet és mivel téged nem érdekel
te lettél a trófeájuk, lemaradtál évekkel
most elhallgatok, most türelmes leszek
elmondtam mindent, mit utálok mit szeretek
megköszönöm az egészet, és nem azért, mert így illik
várok.. aztán majd a szív nyílik
újra, bámulva naplementét
érezni újra, a szerelem erejét
összekacsintani újra a sorssal
feküdni a parton, te meg én egy borral
nem is kell mondanom, mert tudom hogy érted,
hogy minek téptem szét a húszast..hát pont hogy érted..
amíg ti a homályban álmodjátok szépeket..
én az ürességben ordítom majd, hogy életet!
Két műfaj találkozását mutatja be a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás, amely kedden nyílt meg Budapesten az MNMKK Magyar Nemzeti Múzeum kertjében.
A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közösen rendezi meg a kiállítást, amelynek másik része a városligeti intézményben látható. A két helyszínen megrendezett tárlatok fényképeit a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának gyűjteményeiből válogatták.
A Duett című kiállításban a zene és a fényképezés találkozik egymással
A két kifejezési forma egymással párbeszédet folytatva, formabontó módon mutatja be, ahogy a zenei élmények a fényképezés eszközei révén láthatóvá válnak.
A megszólaló zene betölti teret
Családi nappalit, hangversenytermet, rádióstúdiót, tánctermet, vendéglőt vagy akár egy városi teret, a képeken a zene, a zenélés és a hallgatás is képi formában jelenik meg.
Mindkét kiállítás azonos koncepció alapján jött létre
- A kiállítás archív felvételein zenei pillanatok, csend, harctér, polgári otthon és koncertek elevenednek meg. A pillanatfelvételek felidézik azt, hogy mi szólhatott ott és akkor. A néma képek a fantázia segítségével zenei élménnyé válnak - fogalmazott Bősze Ádám zenetörténész.
A kiállításon szereplő képek nem zenei hatást kívánnak kelteni a nézőben, nem a zenéből merítenek inspirációt, hanem a zenével töltött tereket nyitják meg előttünk, mindkét tárlatot különféle tértípusok mentén rendezték el.
Kilenc tértípus mentén mutat be archív felvételeket két hónapon keresztül
A szervezők olyan tereket kerestek, amelyek hangulatait és jelentéseit nagyban befolyásolta, hogy milyen zene szólt bennük és az, hogyan hatott az az ott lévőkre. Ezek a képek lehetőséget adnak arra, hogy kérdéseket tegyünk fel.
Az egyik képen a tizenhat éves Dohnányi Ernő látható édesapjával és más zenészek társaságában, egy másikon Cselényi József operaénekes otthonában a családjával, de Szabados György zongoraművész keze is felfedezhető az egyik archív felvételen zongorázás közben.
- Csellót készítő első világháborús katonák is megjelennek az egyik képen, de a kiállítás felvételei között feltűnik a Zeneakadémia tere is, amelyben "Clemens Krauss vezénylését képzelhetjük el, amint a Bécsi Operaház százfős énekkarát dirigálja a pesti közönség előtt" - mondta a kurátor.
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója beszédet mond a Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás megnyitóján a Múzeumkertben 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
Horn Márton, a Magyar Zene Háza intézményigazgatója szerint a képeket nézve megszólalhat bennünk a zene: olyan emlékek jönnek elő a gyerekkorból, a mindennapokból, amitől azt érezheti a néző, hogy a zene jelen van - hangsúlyozta.
A Duett: zene és fényképezés című tablókiállítás részlete a Múzeumkertben a megnyitó napján, 2025. október 7-én. A Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Zene Háza közös kiállítása december 7-ig látogatható
Fotó: MTI/Hegedüs Róbert
