|
|
|
| Előadó: | Firkin |
|---|---|
| Album: | WHUP! |
| Megjelenés: | 2010 |
| Hossz: | 2:16 |
| Szövegírók: |
Marthy Barna Göttinger Pál Marczis Attila Szuna Péter Tradícionális Juhász Róbert Laszip Dávid Péter János Sárhidai Zsuzsanna |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Pump Jump Records |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Well in the merry month of May, I from my home
I started, Left the girls in Tuam a-nearly broken-hearted.
Saluted father dear, kissed me darling mother,
Drank a pint of beer, my tears and grief to smother;
Then off to reap the corn, leave where I was born.
Cut a stout black-thorn to banish ghost and goblin;
Brand new pair of brogues, Rattling o’er the
Frightening all the dogs on the rocky road to Dublin.
One two three four five,
Hunt the hare and turn her
Down the rocky road
And all the way to Dublin, whack-for-al-de-ay!
In Mullingar that night I rested limbs so weary
Started by daylight, next morning bright and early;
Took a drop of the pure, keep the hearts from sinking,
That’s the Paddy’s cure, whenever his on drinking.
See the lassies smile, laughing all the while
At me daring style, ’twould set heart a-hubbling.
Asked me I was hired, wages I requied.
Until I almost tired on the rocky road to Dublin.
In Dublin next arrived, I tought, it was a pity
To be so soon deprived of a view of that fine city;
Decided to take a stroll, all among the quality,
Bundle it was stolen in that neat locality,
Something crossed my mind, when I look behind.
No bundle could I find upon my stick a-wobbling.
Inquiring for the rogue, they said my Connaught brogue.
Wasn’t much in vogue on the rocky road to Dublin.
From there I got away, my spirit’s never failing,
Landed on the stage, just as the ship was sailing.
Captain at me roared, said that no room had he.
Then I jumped aboard, a cabin found for Paddy.
Down among the pigs I played such hearty rigs,
Danced some hearty jigs, with water round me bubbling.
Off to Holyhead, I wished meself was dead,
Or better far instead, on the rocky road to Dublin.
The boys in Liverpool, when we safely landed
Called myself a fool, I could no longer stand it;
My blood began to boil, my temper I was losing.
And poor old Erin’s Isle, they all began abusing.
Hurrah! my boys, says I, shillealgh fly.
Galway boys were nigh, they see I was a hobble in;
Then with a loud hooray joined the a-fray,
Soon we cleared the way for the rocky road to Dublin.
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
