|
|
|
| Előadó: | Fehér Adrienn |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ismeretlen arcok, ez egy rémisztő való,
Szívfájdalom, mely egészen a lelkedig ható.
Hahó! Ugye felébredtél már
Ugyanis kint az utcán rengeteg munka vár.
Eltaszítottság és kirekesztett emberek
Utcákat járó igazmondó rapperek.
Hatalmas bandák és vérszerződések
Zsaruk előtt ismert illegális tények.
S hogy mi itt a lényeg? Hát mindjárt elmondom
Várjatok egy picit, míg a villanyt feloltom
Feloltom, hogy még nagyobb legyen a fény
S jobban lássátok, hogy mi ez a szörnyű tény
Egy lény, mely tönkre teszi a lelketek
S hogy kik ezek? Hát mi vagyunk emberek!
Mi vagyunk azok egy Tökéletes teremtménye
Mégis a mi lelkünket mossa testvérünknek a vére.
A hibás itt lent csak az ember lehet,
Mert nem látja be, hogy jót is tehet.
Refr:
Hát állj meg testvérem, így nem lehet élni
Másként kell-e dolgokat újra felmérni
Jól kell élni, vagy okosan túlélni
Hogy még utánunk is legyen mire ránézni
Helyesen ítélni, s a baj elől kitérni
A jobb érdekének nem szégyen kérni.
Kérni, s egyben jobb útra lépni
Egymásmellet békében újra megférni.
Hát figyeljétek ezt a rövid leírást
Csak el ne kapjátok a végén a sírást:
Terrorizmus által ledőlt World Trade Centerek
Ha csak egy ember, ha meg, már nem közli a „Tények”.
Elnyomásban élő hatalmas embertömegek
Gyerekek feje felett száguldó lövegek.
Afrikában éhező ártatlan gyerekek
Naponta partit adó újgazdag emberek
Drog kartelek és óriási dózisok
Boltokat fosztogató kiéhezett drogosok.
Utcákon cirkáló luxus Mercédeszek
Becsületesnek látszó kicsike cégek.
Előttük kb. annyit ér az életed,
Mint a WC papír, amivel kitörölheted
Nagy emberek és nagy gyilkosságok
Ha vastag tárcád eltakarja a rútságot
Szervekkel kereskedő mocskos feketések
Nem sokat számit már az emberi élet
Állj, állj, állj! Azt mondod, nem látod?
Hát nyisd ki a szemed, és rögtön megbánod.
Megbánod, mert ennek te is részese vagy,
És nagyon szegény ember vagy, ha a lelkiismereted békén hagy.
De ha mégis felfogod mi ez a sértés,
Hozzád is eljut egy aprócska kérdés.
A rengeteg problémát, hogy lehet megoldani?
A végső megoldás nekünk kell változni.
Ennyi, csak ami erről elmondható
S, hogy mi lehet ez? Hát a civilizáció!
Refr: x2.
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
