|
|
|
| Előadó: | Pimpa |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Én nem értem
Én nem értem
Együtt voltunk és jó volt minden, szerettelek, te voltál a kincsem. Mindent megadtam amit tudtam, de végül még is belebuktam.
Egy nyirkos estén elém álltál, azt mondtad vége, eddig vártál.
Csak állt és nézett, nem értette a cuccaidat szépen összeszedte.
Elmentél, most üres minden, úgy érzem valami összetört itt benn, de ha így akartad én elfogadom, pedig szerettelek és fáj nagyon.
Romokban hever az összetört szív, a te hangod engem már nem hív!
Hiányzol, és most vettem észre, a lángnak már kialudt a fénye.
Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és néztem.
Én nem értem, miért kellett ő neked és én neked miért nem.
Én nem értem, miért néztél te rám olyan szépen.
Én nem értem, de komolyan én tényleg reméltem!
Jönnek érzem majd a jobb napok, még mindig az emlékek rabja vagyok.
Magam előtt látom az egész tested, nem gondoltam át és a vége ez lett.
Emlékeidből merítsz és előveszel egy fényképet.
Csak nézem a fotót és azon veszem észre magam, hogy könnyezem.
A régi szép percek elő jönnek, ahogy indultatok, s egy újabb könnycsepp.
Szemedbe szökik, szét morzsolod a takarót a fejedig felhúzod.
Senki se lássa, hogy szenvedek, hisz úgysem értik meg az én lelkemet.
Kegyetlen volt ez a megoldás és nem tudod még a folytatást!
Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és néztem.
Én nem értem, miért kellett ő neked és én neked miért nem.
Én nem értem, miért néztél te rám olyan szépen.
Én nem értem, de komolyan én tényleg reméltem!
Azt hiszed, hogy majd kesergek, a nőkre rá nézni sem merek.
De tévedtél, mert boldog vagyok, a haverokkal elbolondozok.
Szerettelek, de jól átvertél
Remélem már értelmesebb lettél, bár nekem úgy is tetszettél
De rád fér az, hogy okosabb legyél!
Én nem értem, azt mondtad vége, csak ültem és néztem.
Én nem értem, miért kellett ő neked és én neked miért nem.
Én nem értem, miért néztél te rám olyan szépen.
Én nem értem, de komolyan én tényleg reméltem!
"Úgy érzem, egy életem van, nem leszek félember
mer’ bent izzik a szabadság a véremben"
Nyolcszámos lemezzel jelentkezik májusi tripla Aréna-koncertje előtt Magyarország legnépszerűbb előadója. A skatulya I. című lemezről a mariana.árok már túlszárnyalta a 2,5 milliós megtekintést YouTube-on, a cipoe pedig szintén hasít: 1,6 millió megtekintésnél jár. Ezekhez érkezik most hat további dal.
A dalszerző-előadó így mesél a lemezről: „Korábban mindig próbáltam előre összeírni, megtervezni minden dalt, aszerint haladni az alkotómunkával, ahogyan a fejemben egy album összeállt. Viszont a zenekészítési folyamat ennek a szöges ellentéte. Megannyi ilyen tapasztalat után biztosra mondom, hogy a legjobb hangulatok, illetve a legértékesebb gondolatok és dallamok mindig akkor érkeznek, amikor nincs előre felvázolva, hogy vajon milyen lesz a teljes egész.
A skatulya I. című lemezen Azahriah új területekre lép. Ő maga így fogalmaz: „A skatulya albumsorozattal igyekszem a legkísérletezőbb, legszélsőségesebb hangzásokat próbálgatni, aztán a legjobbakat leválogatom, s végül egy összefüggő sztorivá igyekszem formálni a lemezen.” S hogy a kísérletezést mennyire komolyan veszi, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a tartarosz című dal – ami egy metálszám. Hasonlóra – hogy egy, a karrierje csúcsán járó popsztár metáldallal rukkoljon elő – még a nemzetközi színtéren se nagyon akad példa. De hát ő maga énekli: izzik a szabadság a vérében.
A visualizerekben a mariana.árok klipjének különös, enigmatikus látványvilága köszön vissza (Emil Goodman munkái), a szövegek pedig a carpe diemtől a világvége-flessig igen széles skálán mozognak. Egy biztos: úgy lángol, hogy még a tenger mélyén se lehet kioltani.
Fotó: Azahriah
