|
|
|
Órák óta horgászom a parton,
A botomat a kezembe’ tartom,
És ez addig bizony így is marad,
Amíg kifogom az aranyhalat.
Hál’ Istennek a kapás nem várat,
Tekerem az orsót, mint az állat,
De ez csak egy idióta keszeg,
A fejére betonkockát teszek.
Refr.:
Gyere már te kicsiny aranyhal,
A zsebemet tömd meg arannyal,
Nőjön meg a számlámon a vagyon,
Mert különben anyád rúgom agyon!
Botom végre valamitől rezeg,
Percről percre idegesebb leszek,
A damil végén ott pislog egy kígyó,
Szétszakítom, mert ez nekem így jó.
Kirántok egy halacskát a stégre,
Hátha ez az aranyhal lesz végre,
De a pisztráng nem teljesíti a vágyam,
Körfűrésszel széjjel vágom lágyan.
Refr.:
Gyere már te kicsiny aranyhal,
A zsebemet tömd meg arannyal,
Nőjön meg a számlámon a vagyon,
Mert különben anyád rúgom agyon!
Összegyűlt már minden gondom, bajom,
De mér’ akad a horgomra egy majom?
Ugrándozik fel-alá a kövön,
Lefejelem, aztán agyon lövöm.
Kifogok a folyóból egy harcsát,
Az emberek finom halnak tarccsák,
De nem azért vagyok itt, hogy egyek,
Skodával az agyán által megyek.
Refr.:
Gyere már te kicsiny aranyhal,
A zsebemet tömd meg arannyal,
Nőjön meg a számlámon a vagyon,
Mert különben anyád rúgom agyon!
Úgy érzem, hogy gazdag ember sosem leszek már,
De a víz mélyéről rám kacsint egy ártatlan szempár,
Megcsillan a ragyogó Nap az aranyhalon,
S a nyálkás testét azonnal a partra rugdalom!
Refr.:
Végre itt vagy kicsiny aranyhal,
Megtömted a zsebem arannyal,
A számlámon is megnőtt a vagyon,
Úgyhogy most már Téged rúglak agyon!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
