|
|
|
| Előadó: | Children of Distance |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: | Keressük a szövegírót! |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
1. Versszak (Horus)
Nem kértem életet, nem kértem bánatot, sem szenvedést
De kaptam eleget hidd el, mellé félelmet meg rettegést
Most itt állok a szellő, fúj fülembe síró dallamot
A könnyek porba hullnak, én meg magányosan ballagok
Az ég felé nézek, kérdem, mit tegyek?
Valóság vagy álom ez? De fel nem ébredek…
Örökkévalóságnak tűnik minden pillanat
Mikor kósza emlékeim közt hallom, mézédes hangodat
Az idő elszállt, vége van a boldog napoknak
Búcsút intek minden megálmodott dolognak
Kéz a kézben, boldogságtól megtelve
Naplementét nézve, tested karjaimba temetve
A halálnak nincs romantikája, de mégis húz magához
Úgy várok rá, mint arra mikor ajkam ér a szádhoz
Menny vagy pokol! Könyörgöm!Vegyél magadhoz! Kérlek!
Nincs más vágyam, mint hogy, boldogan nyugovóra térjek. Végleg.
Refrén
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
.
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
2. Versszak (Őzi)
Én az voltam aki régen, egy jel fenn az égen.
De mégis változtam, mert erre kényszerített minden,
Ne hagyd el magad Őzi! Erőt kell vennem érzem,
Mert undorító az út, amit még meg kéne tennem.
Kapaszkodom föl, de a pokol leránt magához,
Menekülni nem tudok, csak odalépek a halálhoz,
Amikor odaérek hozzá, ő csak visszadob a földre.
Azzal hogy van még időm, és tegyek minden hibát helyre,
Így lehet van rá esély, hogy a mennyországba jutok,
És nem kell félnem többé, fenn szebb életet kapok.
Egy üzenetet hagyok, hogy tovább már nem bírtam,
Szerettelek, de fájt, és saját magam kinyírtam,
Túl kedves vagyok, és pont ez az én vesztem.
De hát nem tudok mit tenni, csak fogadj el ezt kérem,
Amikor tökéletes minden, rájövök csak álmodom,
De nyomot hagy bennem, amíg a szemem ki nem nyitom.
Refrén
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
.
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár,
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
3. Versszak (Őzi, Horus)
Egy nagy zuhanás után, sérülve ébredek,
Érzem, ez a pokol, miben félholtan szenvedek.
Elhamvasztott holtak pora, takarja be testem,
Talán én is így végzem? Csak ezt ne add Istenem!
Nem tudom mit tettem, bár tudom van hibám,
Ha az ördög visszaenged a földre, minden bűnömet meggyónnám.
Vagy lepaktálnék vele, hogy tovább ne kínozzon,
Annyira nem piszkos a lelkem, hogy rám halált hozzon.
De most talpamat égeti egy izzó szikla,
A sötétség kapujából, intek most vissza.
Napok, hetek, hónapok, idővel eltűnik a remény,
Földi lényem szertefoszlik, megszűnik a fény.
Talán egyszer egy napon mikor minden csendes,
Egy tőrrel a kezemben, állok mi döféstől véres.
Egy furcsa alakot szúrtam, mélyen mellbe,
Az alvilág urát, aki száműz most a földre.
Refrén (2x)
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár.
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
Felloban a tűz, a füst fel száll,
Egy elveszett lélek még visszajár.
A pokol peremén táncol és néz le ránk,
Ezernyi hang kiált fel, engem mégse bánt.
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
