Előadó: | SO-HO együttes |
---|---|
Album: | Keressük! |
Szövegírók: |
Bali István |
Bacsó József |
|
Kiadó: | Keressük! |
Stílus: | Pop-Rock, New Wave |
Címkék: | Keressük! |
A hang valahol ébred
A seb, ha akarod összeforr talán
Másképp nem lehet kezdened
Hosszú ez a játék
Csend, keserű méreg
Öl, de téged megkímél
Ó-ó, neked se fájjon már
Tévedések súlya
Villám tépte fán
Keserü könny érik ma már
És az akarat újra hajt
Sok levelet és egy tiszta dalt
Tiszta dalt
Ó-ó-ó-ó-ó
Ne sírj, soha nem sír
De kérj hogy emlékezz majd rá
Ha egyszer véget ér a küldetés
Ne felejtsd el hát
Ha hív, valakit kér
Segít, hogy valahol újra talpra állj
Másképp nem lehet kezdened
Hosszú ez a játék
Villám tépte fán
Keserü könny érik ma már
És az akarat újra hajt
Sok levelet és egy tiszta dalt
Kifakult szürke kép
Rohanunk mindig egyfelé
Mert az akarat újra hajt
Hogy valahol egyszer partot érj
Partot érj
Ó-ó-ó-ó-ó
Villám tépte fán
Keserü könny érik ma már
És az akarat újra hajt
Sok levelet és egy tiszta dalt
Kifakult szürke kép,
Rohanunk mindig egyfelé
Mert az akarat újra hajt
Hogy valahol egyszer partot érj
Villám tépte fán
Keserü könny érik ma már
És az akarat újra hajt
Sok levelet és egy tiszta dalt
Kifakult szürke kép,
Rohanunk mindig egyfelé
Mert az akarat újra hajt
Hogy valahol egyszer partot érj
Semmihez sem fogható, örökérvényű dal az „Én a bánatot csak mindig kifogom”, amelyet a leghitelesebben Vámosi János óta egy női ikon, Bangó Margit tudott csak igazán átadni a közönségnek.
Sokan ezért a Kossuth-díjas énekesnőhöz kötik a tánczene világából fennmaradt remekművet. Nem is volt kérdés tehát, hogy a Swing à la Django zenekar sokoldalú feldolgozásának Bangó adja az origóját, a tengelyeit pedig két, a maga stílusában emblematikus előadó: Curtis és Takács Nikolas húzzák tovább.
„Django Reinhardt nagy kedvencem és volt szerencsém találkozni vele Brüsszelben. Ezért is nagyon tetszett a Swing à la Django névválasztása, nem is beszélve arról, hogy a legkiválóbb muzsikusok alkotják és már négy éve ők kísérnek hivatalosan.
Egyébként Dani Jánosal, aki az együttesben szólógitárosként játszik és zeneszerző, 10 éve dolgozunk már együtt. A másik ilyen kapocs a ritmus gitáros, aki a dédunokám vőlegénye, Dani Norbert, így komoly kötődés van feléjük. A dal rögzítése húzódott, de senki sem hagyta annyiban, így végül tavaly ősszel került rá sor. A két fiút pedig nagyon szeretem! Nikolas világszínpadokon is megállná a helyét, Curtis pedig szintén fantasztikus. Három különböző stílusú ember fogott össze és a zenében az a lényeg, hogy egyforma legyen a szív és az érzések is megtalálják egymást. Úgy gondolom, hogy nagyon-nagyon sok embernek fogunk ezzel örömet okozni, mindenki megtalálja benne a magához szóló szavakat, mondatokat” – mesélte Bangó Margit a felvételről, amely autentikusan kezdődik, majd egy Dani János által kigondolt, teljesen új rappelhető részbe csap át Curtis szövegével kiegészülve.
A változás a szám elnevezését is érinti, amely az „Én a bánatomat mindig kifogom” címmel szerepel.
A rapper elmondása szerint nem esett nehezére új sorokat szereznie a klasszikushoz: „Ez a világ rendkívül közel áll hozzám, így hamar megindult a tollam. Az, hogy Bangó Margittal közös dalban szerepelhetek, már magában egy áldás és hatalmas megtiszteltetés. A Swinges srácok pedig nemcsak remek emberek, de kiváló zenészek egytől egyig, Nikolas hangja pedig abszolút viszi a prímet.”
Az X-Faktor egykori nagy felfedezettje volt Takács Nikolas, aki nemcsak karizmatikus hangjával, de jellegzetes egyedi stílusával is otthagyta névjegyét az előadóművészetben. Gyermekkori álmát valósította meg Nikolas, hogy együtt énekelhet Bangó Margittal ebben a különleges együttműködésben. Így tovább bővült azon nagyjaink névsora, akikkel Nikolas közösen dolgozhatott. Az idei évre több zenei csemegét is ígér még az előadó a zeneszerető közönségnek.
A makulátlan összhangról pedig nemcsak a zene és a szöveg játéka tanúskodik, hanem a Jimy Punk Hollywood rendezte, meghitt videóklip is, amely a digitális megjelenést megelőzően már megtekinthető.
Fotók: Bangó Margit x Curtis x Takács Nikolas x Swing à la Django