|
|
|
Hogyan tudnék szállni, a láncok lehúznak nem engednek,
Hogyan álljak elétek, ha mások érte semmit nem tesznek
Minek írjak, ha végül a dalok mind a múltba elvesznek,
Minek szóljak az éjből, ha tőle boldogabbak nem lesztek
Úgy érzem vége, nincs értelme, mit ér a szó?
Próbálnék úszni, de mégse megy, rég kiszáradt a tó
Elszálltak az évek, kihunytak a fények,
nincs élet, ez nem lesz jó...
De én nem állok meg, én nem állom meg,
hogy lelépjek, nem állhat meg a show...
Rég nincs már májk próba,
csak feláll a stage-re és már tolja
Sok a naív aki sztárolja,
míg a szervező a bevételt számolja
Csak egy pár sztár van a képen,
a hangsúly csak a pénzen, a lén, a fémen
Senki sincs már a fényben, csak árnyak a falon,
mire rakom újabb festményem
De ne szúrja a nyakadat, az underground sem már a régi,
Mer' aki tenne, benne lenne szíve-lelke,
azt csak hülyének nézi
Igen, ezt látom, ezt érzem,
hogy kijjebb már nem is állhatnék,
Ha másra bíznám szarom, akár vagy száz évig is várhatnék...
refr.:
Múlnak az évek, bármerre nézek,
Látom, hogy nem léptek a fénybe
Mitől féltek? Mért' állok fel egyedül a stage-re?
Miért nem látom fenn kezeitek az égbe'?
Semmit sem bánok, mit a múltban kellett, azt megtettem,
Mindent amit kaptam érte, szívem mélyére rejtettem
Mindaz, ki ismer, az tudja, hitem el sose vesztettem,
Akkor is felállok, csinálom, ha csak én maradok az egyetlen!
Kihalt a cirkusz, én mint a bohóc törlöm arcomat,
Nincs már min nevetnem, eleget láttam bús arcokat
Mindenki hajtogatja a magáét,
de a tartalom semmit sem tartogat,
csak szart, mi maradt a talpadon
Elvisz egy útra és átélsz, felemelt alkalom
Végül csalódsz, számodra semmi nem lesz az asztalon
Én mindig azt adom mi a szívemen, a számon, érezd!
Hidd el egy sorom is többet képez mint ez a sok szar amit más fényez
Láttam én apró fényeket idelenn a mélyben,
Csak azt remélem, hogy újra átélem
A térben a tömeget, hisz értetek lángol a májk a kézben
Testvérem, ébredj! Lásd, amit látok, törmelék és szilánkok
Mindenki temet, csak egyedül én nem ások
Lehet ők mások, de én mentem, ami még menthető,
Inkább szarrá ázok addig, amíg felettünk nem lesz tető
Amíg ez mostoha, mint egy hajléktalan kilökve,
Ha te is csak taposol rajta, ameddig van haszna,
így soha nem visszük már többre
Kinek fenn az ökle az égbe', ki követ a fénybe,
Azokat szeretettel várom,
Az aki meg tehetne valamit, de mégse,
azt csak szánom és sajnálom...
refr.:
Múlnak az évek, bármerre nézek,
Látom, hogy nem léptek a fénybe
Mitől féltek? Mért' állok fel egyedül a stage-re?
Miért nem látom fenn kezeitek az égbe'?
Semmit sem bánok, mit a múltban kellett, azt megtettem,
Mindent amit kaptam érte, szívem mélyére rejtettem
Mindaz, ki ismer, az tudja, hitem el sose vesztettem,
Akkor is felállok, csinálom, ha csak én maradok az egyetlen!
Hol vagytok? Merre?
Miért nem játszik senki már velem?
Érzem, egyedül maradtam,
Mégse fordulok el, felétek nyújtom kezem
Láss, hogy ne vezessenek félre és ne húzzanak le!
Járj, hogy elérd a célod, hogyha közbelépnek, meg ne állj!
Sose add fel az álmod, mi felemel az égbe, hogy magasba szállj!
Ne feledd a lelked útra készen áll!
Mit gyűjtöttek a magyar írók a 19. században, a múlt századfordulón, az 1970-es években, és mit gyűjtenek ma? Mi került be mindezekből a Petőfi Irodalmi Múzeumba?
A PIM legújabb kiállítása, A tárgyak társasága – Írók gyűjteményei az írók gyűjtőszenvedélyét járja körül Jókaitól Lázár Ervinig, ezenkívül megszólaltat nyolc kortárs írót, és magát a múzeumot is a gyűjtő szerepében mutatja be, méghozzá egy kiemelt gyűjteményén, az írógépeken keresztül.
A tárlat a PIM alapításának 70. évfordulóját ünneplő gyűjteményalapú kiállítássorozat második állomása. Az első része, A halandóság törékeny arcai című íróportré-kiállítás már látogatható.
A tárgyak társasága három nézőpontból közelíti meg a gyűjtés fogalmát. A PIM által őrzött írói gyűjteményeket hat tematikus műtárgycsoportba rendezve mutatja be a kiállítás, a csoportok között olyan hívószavak segítik az eligazodást, amelyek utalnak a gyűjtésben megmutatkozó általános emberi motívumokra, ugyanakkor rámutatnak a gyűjtemények egyedi sajátosságaira, a gyűjtő életében játszott meghatározó szerepére is. Az írók tárgyai mellett az érdeklődők abba is bepillantást nyerhetnek, hogy a szépirodalmi szövegekben hogyan jelenik meg a gyűjtőszenvedély.
.jpg)
A kiállításon megtekinthető többek között Lázár Ervin nyakkendőgyűjteménye, néhány festmény Ady Endre és Csinszka egykori Veres Pálné utcai lakásából, továbbá helyet kaptak Tamási Áron szivarosdobozai, Gyurkovics Tibor különböző országokban vásárolt kalapjai, Karinthy Ferenc leányfalusi házának egyik ajtaja neves személyiségek aláírásaival, valamint Tandori Dezső játék medvéi is. A tárlat legkorábbi tárgyai Jókai Mór kagyló- és csigagyűjteményéből, illetve botgyűjteményéből származnak.
.jpg)
A kiállítás második rétegeként a látogatók nyolc kortárs író gyűjteményébe is betekinthetnek: Bartis Attila, Kukorelly Endre, Márton László, Rakovszky Zsuzsa, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Ugron Zsolna és Várady Szabolcs mesélnek tárgyi környezetükről, a tárgyakhoz való viszonyukról, gyűjteményeik és írásaik találkozási pontjairól.
A kiállítás legbelső terében a múzeum maga is mint gyűjtő kerül bemutatásra, méghozzá egy kiemelt gyűjteményével, az írógépekkel. Az írógép szimbolikus tárgyként az író és az elkészült mű között áll, közvetítő szerepben részese a mű keletkezésének. Látható Babits Mihály 1945-ben bombatalálatot ért írógépe is, amelyen életművének legjelentősebb részét írta.
Az írók gyűjteményei jól tükrözik birtokosuk személyiségét, szokásait, kapcsolatait, sőt emlékeit, vágyait, de szólhatnak akár műveinek világáról is. A szépirodalmi szövegekben a gyűjtés témája hangsúlyosan jelen van: kirajzolódnak bennük a gyűjtők különböző típusai, illetve olyan gyűjtemények, amelyeknek csak a képzelet szab határt. Az írók tárgyai eleve különleges aurával bírnak, s ezek között gyűjteményeik darabjai még inkább kitüntetett helyet foglalnak el. A kiállítás az író belső világának rejtettebb, kíváncsiságról, játékosságról, szenvedélyről árulkodó zugába ad betekintést.
A PIM gyűjteményében közel 4500 relikvia található, amelynek többsége hétköznapi tárgy, jelentőségük abban áll, hogy szorosan kötődnek az irodalom szereplőihez, egykor személyes környezetük részét képezték. Az író tulajdonában a tömegtermékek egyedi tárgyakká, a múzeumban hétköznapi tárgyakból relikviákká, kultikus értékű műtárgyakká válnak. Ez a metamorfózis a kiállítótérben folytatódik tovább, ahol eredeti kontextusuktól és rendeltetésüktől megfosztva, addig nem létező összefüggések rendszerébe kerülnek, új jelentéstartalmakkal gazdagodnak.
A kiállítás 2024. december 15-ig tekinthető meg.
A kiállítás kurátora: Zeke Zsuzsanna muzeológus, PIM
Grafikai tervezés: Csuport Andrea
Látványterv: H. Kocsis Annamária, PIM
Fotók: PIM
