|
|
|
Sziklámon ülök a megszokott parton
és ujjaim közt a képedet tartom
s hagyom, hogy a sós víz csak fröccsenjen rám
Gyerünk nem kell már, engedd el,
vigye a víz, hiszen néma és fakó
és nincs benne íz,
de a kép oly görcsösen tartja kezem
Ó nem, nem eresztem, nem, el nem eresztem.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni.
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös a szárnyunk.
Azt hittem elillant a lelke mélyéről
illata, nyála a szám széléről, de nem
csak bódít szelíden tovább
Besétáltunk könnyen a szerelem ajtaján
de kijutni nem tudunk, benne égünk talán
talán ez lesz a legszebb halál.
Igen ez, a legszebb halál, ez az utolsó nyár.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Olvastam szájról is már értem, ahogy
nyelvemmel nyelvedhez értem,
megértem.Csókodba haltam és
csókodból éltem.
Próbáltalak százszor is elfeledni
levegőnek nézni, de nem megy,
nem tudok levegő nélkül élni
Próbáltam úgy tenni, ahogy mások
talán jobb, ha tovább állok, de nem tudok,
mert közös a szívünk és közös az álmunk.
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
