|
|
|
(Marguerite):
Gyermeket látsz-, így nem lát senki más.
Te ismersz igazán, talán...
Nézd, ez itt Óriásország!- ölelj most át,
vigyázz ma rám!
(Armand):
Te vagy a dal-, bús-édes altatóm.
Sohase' fél, 'kit átkarolsz...
Nézd, jöhet Naprejtő felhő-, elszáll, ha szólsz,
s hozzám hajolsz.
(Együtt):
Világ végén,
pokol szélén...
csak emlékkép az otthon,
de ha látlak, él még!
Más nem számít, lásd:
ég még a láng, tart még mesénk...
(Marguerite):
Elhagyhat más, te végig elkísérsz-,
melletted bárhol vigasz vár.
(Armand):
Védd, aki hív-, ne hagyd árván!
Érintsd kezét: száz vihart áll...
(Együtt):
Világ végén,
pokol szélén...
csak emlékkép az otthon,
de ha látlak, él még!
Más nem számít, lásd:
ég még a láng, tart még mesénk...
(Matguerite):
Én követlek, mint senki mást,
mert hozzám tartozol.
(Armand):
Szólj, az oltalom a gonosztól!
(Együtt/Arisztokraták):
Világ végén,
pokol szélén...
csak emlékkép az otthon,
de ha látlak, él még!
Más nem számít, lásd:
ég még a láng, tart még mesénk...
van még csodánk-,
vár még, vár ránk!
Hagyd, hogy elbűbájoljon a Tha Shudras!
