|
|
|
1. Verze
A néma csendtől, örökké féltem.
Fura de örülök, hogy eljött értem.
A tehetetlenség az ami nem véd,
Ezen a bolygón itt mindenki vendég,
Természet felett, ne feledd, hogy senki sincs veled,
Jönnek ellened, mások kellenek, hogy lásd az eget,
Tudtam a végén itt lesz, rajtam már nem segíthetsz
Nem lesz igazság, hiába vetítesz!
Túl sok a szó, kevés a magyarázat,
Vad a világ itt akárki megalázhat!
Szó nélkül kényszeríthet térdre,
Az információ, hogy eljött a világ vége.
Refrén:
Nem volt olyan ember ki biztosra ment! (Túl nagy a csend, Túl nagy a csend!)
Hiba, hogy élünk az egész csak véletlen! (Nincs kegyelem, Nincs kegyelem!)
Kitört a háború, kitört!
Vége a világnak, bánd meg a bűnöd!
Akár csak én ezt már te se sokáig tűröd!
2. Verze
A néma csend, aminek örülök!
Tudom én jól, hogy a pokolra kerülök!
Nem véd meg az Isten, esélyünk nincsen!
Csak a kezem, egy ajtó kilincsen!
Érzem, hogy ez rossz irányba nyílik!
A hangok tudósítanak éppen mi történik.
Törik az élet vonala semmibe,
Eltűnik a lét ha nem bízol senkibe!
Érzem, hogy itt van a vesztem, pont a háborút vesztem,
EL... De lehetőséget nem kérek
A testemet átjárta már rég a méreg!
Refrén:
Nem volt olyan ember ki biztosra ment! (Túl nagy a csend, Túl nagy a csend!)
Hiba, hogy élünk az egész csak véletlen! (Nincs kegyelem, Nincs kegyelem!)
Kitört a háború, kitört!
Vége a világnak, bánd meg a bűnöd!
Akár csak én ezt már te se sokáig tűröd!
3. Verze
Egyszer minden véget ér, nem marad ember aki tovább él! (Tovább él)
Csapda, hogy élünk, ki mit vétett?
Elalszik bennünk majd az élet. (Majd az élet)
Refrén:
Nem volt olyan ember ki biztosra ment! (Túl nagy a csend, Túl nagy a csend!)
Hiba, hogy élünk az egész csak véletlen! (Nincs kegyelem, Nincs kegyelem!)
Kitört a háború, kitört!
Vége a világnak, bánd meg a bűnöd!
Akár csak én ezt már te se sokáig tűröd!
