|
|
|
| Előadó: | Ketioz közr. Eckü |
|---|---|
| Album: | Keressük! |
| Szövegírók: |
Eckü Ketioz Nagy Balázs Baranyai Dániel Hámori Péter Gellér Norbert |
| Keressük a zeneszerzőt! | |
| Kiadó: | Keressük! |
| Stílus: | Keressük! |
| Címkék: | Keressük! |
Ref.:
Mindent fejre állítunk,mint az afrikai nők,
Me' ez a kettő sápadtarcú vidékről jött!
Nem minden kutya Budán vásár,
Inkább okosan nézzé,ne bután lássá! (2x)
KETIOZ:
Rávettem magamat,így rávetem magamat a beatre
Te meg idd le magad,SZÍVJ BE!
Én nem azért csinálom,hogy elűzzem az unalmamat
Ti cuccotok ÚTBAN VAN,mer a miénk ÚTBAN VAN!
Ha tüzelnek a szukák,nem bújunk fedezékbe
A fake-ek FEJEZZÉK BE,mindet FEJEZZÉK LE!
Minek vered magad,hogyha otthon magad vered?
Minden dumád adoptálod,nem saját gyereked.
Mi halhatatlanok vagyunk,ti hallgatathatlanok,
Mégis a képernyőre ragad a sok agyhalott,NEM RÁNK.
Sose fogod be a szánk,
Ketioz meg Eckü a föld alá magával ránt.
A HANGUNKTÓL lukak lesznek nedvesek,
Ezek a fiúk nem az örömtől reppesek.
Tudom én vagyok a függöny,de ti ne húzzatok le,
Me' betakar a rím,mindenki erre teker. (óóóó)
Ez a gyerek megint számkivetett magából,
Ezt nem tanultam sehol, így jöttem ki anyámból.
Ref.:
Mindent fejre állítunk,mint az afrikai nők,
Me' ez a kettő sápadtarcú vidékről jött!
Nem minden kutya Budán vásár,
Inkább okosan nézzé,ne bután lássá! (2x)
ECKÜ:
Te is állj velünk fejre hé zerge, KERGE,
Marhakór a tejbe, rum bekeverve.
Nyegle,nyámnyila,testhez álló tátika,
Gagyogsz csak mint száz liba, jó lennél a country-ba!
FORMA, én vagyok, potyognak a végtagok,
A lepra elleni orvosság repp, na mivan VÉN FASZOK?!
Ja, Ecéká meg Ketioz a barakkban,
A Jin-t megkötöztük, mi bújunk meg a PALACKBAN!
Kívánj inkább, minthogy mindent kihányj!
Silány a vámpíros buziság, fos twilight
Zilálj, kösd fel a gatyád, ha jön a zimankó!
Zsebeket kipakolni, mi kell, kiszúrok szimatról!
ITT VAN, ide véle, vidék behangol!
Minőség, mint a 90es évek aranykor!
Hídba mész le tőlük, tudod alapból,
Válasz: nem kérdés. Mindig csak a vadabból!
Ref.:
Mindent fejre állítunk,mint az afrikai nők,
Me' ez a kettő sápadtarcú vidékről jött!
Nem minden kutya Budán vásár,
Inkább okosan nézzé,ne bután lássá! (2x)
INTERJÚ SZŰCS KRISZTIÁNNAL
2026. augusztus 8-án egy koncert erejéig újra összeáll a Heaven Street Seven a fővárosban. A koncert kapcsán a frontember Szűcs Krisztián válaszolt a kérdéseinkre.
- Egy annyira sikeres karrier után, mint a HS7-é, mivel lehetett kitölteni az életedben keletkezett űrt? A koncertre való felkészülésen túl hogyan telnek mostanában a napjaid?
- Szerencsére már a klasszikus HS7 működése idején is sok mindent csináltam az anyazenekaromon kívül is, és azóta is. A teljesség igénye nélkül az utóbbi tíz évben volt vagy van: Budapest Bár, NAZA, Rájátszás, Szűcsinger, Rühös Foxi, Másnap-est Beck Zolival, illetve természetesen a legfontosabb a szólózenekarom, ami a saját nevem alatt fut, pontosabban Szűcs Krisztián és az Irgalmatlan Nővérek néven.
Írtam zenét színdarabhoz, és most zajlanak a végső simítások a megjelenésre váró novelláskötetemen, aminek Utazás a kegyetlenbe lesz a címe. A legeslegfontosabb pedig, hogy közben lett saját családom, úgyhogy „sajnos” kevés lehetőségem van unatkozni.
- Sokak számára jelentenek jóleső nosztalgiát a Heaven Street Seven dalai, kapcsolnak a nótákhoz szívmelengető vagy épp fájdalmas, fiatalkori emlékeket. Számodra melyik az a (legyen mondjuk 2) olyan dal, amely azonnal visszarepít a régi időkbe és valamiért meghatározó számodra a saját nóták közül?
- Inkább tízet tudnék mondani a minimális belső körben. Talán a két kedvenc HS7-dalom mégis, ha nagyon megerőltetem magam, a Hullik a zápor 2008-ból, amit egyébként több mint tíz évvel korábban írtam, illetve az Úristen, ami az utolsó HS7-lemez utolsó dala volt. Igazából azért ezek, mert mindkettő szinte maradéktalanul megvalósítja azt a mindenkori ideálomat, amit az énekes-hangszeres dal szerintem elérhet, vagyis mondhatnám, hogy
ezek a legjobbak, amire dalszerzőként képes vagyok, legalábbis eddigi munkám során, bár egyik sem tartozik a legnagyobb slágereink közé.
- “Mindenkinek, akinek ez fontos volt, ott a helye a Parkban, mert lehet, most hallhat minket utoljára…” (Orbán Gyula) Hogyan értelmezzük ezeket a sorokat?
- Ahogy le van írva. Én sem látok a jövőbe, ahogy Gyuszi sem, mindenesetre ez egy nagyon kivételes alkalom lesz a közönség számára, és nekünk is.
- Milyen részletet árulhatsz el a Parkos koncertről és milyen érzésekkel készülsz rá?
- Év elején kezdjük majd kitalálni a koncepciót, de az biztos, hogy a slágerparádé mellett elővesszük néhány kis kedvencünket is. Illetve azonkívül, hogy lesz néhány sztárvendég, lesz ezen túlmutató, izgalmas „külsős beavatkozás” is. A legfontosabb persze nyilván a HS7-élmény lesz. Természetesen nagyon várom a koncertet, amiben
a legjobb dolog mindig nehezen körülírható, valami szeretet-energia-hullámzás, ami a legjobb legális drog közönségnek és zenekarnak egyaránt.
- Melyik dalt játszod majd a legnehezebb szívvel és melyiket a leginkább felszabadultan?
- Amit nagyon nehéz szívvel játszanék, azt mondjuk kézenfekvő, hogy egyszerűen nem játsszuk, de ilyen nem nagyon van. Amit szívesen hanyagolnék, az mondjuk a Hip-hop mjúzik című dal, ami a mai napig sem tudom, hogy miről szól. A már említett Hullik a zápor mindenképpen az egyik legfelszabadítóbb érzést kiváltó koncertdal, de említhetném még a Te mesédet, vagy a Hangerőt is.
Fotók: Heaven Street Seven hivatalos
